Újra itt!

   Újra itt vagyok a blogszférában... Gondolom, sokaknak fel sem tűnt, bár majdnem egy hónapig szüneteltettem a blogot. (Köszönet azoknak, akik érdeklődtek!) Az élet zajlik tovább, sőt kicsit még izgalmasabbá is vált az utóbbi időben. De ennek miértjéről egyenlőre nem kívánok beszámolni. Mindent a maga idejében. Viszont, hogy ne kelljen túl sok mindent egyszerre lejegyezni, apránként / utólag beszámolok pár megtörtént eseményről.

Anni szülinapjával kezdetét vette a nyár és a szülinap-sorozat. Június 28-án Apa 37 éves lett, rá egy hétre, július 5-én pedig az én 35. szülinapomat ünnepeltük.

Voltunk kirándulni, bringázni erre-arra. Szépen sorjában haladva, Apa munkahelyétől nem messze található Mounds állami parkkal kezdeném. Régebben jártunk már itt, de most alaposabban feltérképeztük hármasban ezt az erdőt. Hiába, na! Szeretjük a természetet.

 

Amikor jó idő van, a gyerekek csobbannak itthon. Bár az utóbbi 2-3 hétben - a tavalyi évvel ellentétben, amikor is szárazság volt, - most sokkal változékonyabb az időjárást. Mostanában a 10 napos előrejelzés nem ígér esőt és ezt élvezzük is.

 

 

5 éves

Kirándultunk, piknikeltünk, szülinapot és Apák napját ünnepeltünk...

Végre idejutottam...

Az a legrosszabb, amikor több hét is eltelik egy-egy új bejegyzés között. Ilyenkor mindig olyan nehéz elkezdeni az írást.

Április végén a sok esőzésnek köszönhetően nagy áradások voltak a környéken. Apa elment a gyerkőcökkel a bringás parkba, amely a White river mentén található. A pálya 80%-a víz alatt volt.

Ugyanazon a hétvégén, a kicsik kívánságára, vasárnap délután a Garfield parkban jártunk, ahol már a kinti kert is nyitva tartott, tele tulipánokkal.

Április végeztével Anni ovis tanító nénije feltöltött pár fotót a honlapra, ebből csemegéztem egy párat ide a blogra.

Az időjárás változó, hol tavaszias, hol inkább nyár van. Egyre több időt töltünk a szabadban. Annival épp a dínós parkban jártunk.

Sok természetfotóm is van. Nem a legjobbak, de erről már a következő bejegyzés szól.

Fort Harrison

   A tavaszi szünet utolsó napja elég mozgalmasra sikerült. Délelőtt barátnőmmel és kisfiával találkoztunk egy carmeli parkban. A gyerekek bringáztak, mi sétáltunk. Azonban nem tudtunk sok időt ott tölteni, mivel a park focipályán túli része szabályozott tűz miatt le volt zárva. A készenlétben álló tűzoltósok kedvesen megengedték a gyerekeknek, hogy megnézhessék a tűzoltó autót belülről. Egy kis ebédszünet után, délután az egész kis csapat a Fort Harrison állami parkban találkozott, ott pedig hatalmasat túráztunk. Bence kutyát is sétáltatott és egy olyan gyerektől, aki fél  a kutyáktól, ez nagy szó. Ő is nagyon büszke volt magára. Jócskán elfáradtunk, de a napnak még nem volt vége. Este kettesben Benivel elmentünk korizni egyet. Nem tudom honnan van ennyi energiája a gyereknek, de ha holnap is pontban negyed 8kor ébred, csalódott leszek. :)

 

 

 

 

Turkey Run

   Túl vagyunk az év első túráján. Nem máshová merészkedtünk, mint a kedvenc Turkey Run parkunkba. Ahhoz képest, hogy azon aggódtam (valamin mindig kell...) szakadni fog az eső, gyönyörűszép időnk lett. Az évszakhoz képest meleg is volt, a nap is kisütött, délutánra borult csak be, de még akkor sem kellett elővenni a biztonság kedvéért bepakolt esőkabátokat. Az ösvények hol kevésbé, hol eléggé sárosak voltak, viszont a megnövekedett vízmennyiség miatt több vízesést láttunk. Nem beszélve a csodás és hatalmas jégcsapokról. 

Szaturnusz

   Megígérem, ez nem egy asztronómiai lecke lesz. :) A hurrikán elnevezésekhez hasonlóan, idén először a jelentősebb havat hozó frontoknak ábécé sorrend szerint különböző neveket adtak. Így a kedden késő délután térségünkbe érő front, a Saturn (Szaturnusz) nevet kapta. Hivatalos adatok szerint 4,4 hüvelyknyi hó esett. A kertükben 10 centit mértem. Hogy őszinte legyek, már nagyon várjuk a melegebb időt és a tavaszt. Sőt, a gyerekek már leginkább Húsvétra készülődnének, de a tél még egy kicsit kitart. Reggel 2 óra késéssel indult az iskola, így volt időm havat lapátolni a kocsifelhajtóról. Remélhetőleg idén utoljára...

A minap néztem meg a tavalyi márciusi fényképeket, hát azokon már rövid ujjú pólókat viseltünk. A téli tájról készült fotókat elnézve ez most nagyon hihetetlennek tűnik. Mármint, hogy itt is tavasz lesz egyszer.

   Délután kihasználva a hó pozitív oldalát elmentünk szánkózni a kb. 5 percre lévő Fishers Heritage Parkba. Mindkét gyerkőc nagyon élvezte, sőt úgy kellett elkérni a szánkót, hogy itt-ott mi is lecsúszhassunk egyszer-egyszer a dombról. Nyoma sincs a két évvel ezelőtti Bencének, aki 5 perc után alig várta, hogy hazamehessen. Anni továbbra is bátor kislány, Bence pedig szintén megbátorodott és számtalanszor csúszott le a dombról, majd húzta fel a szánkót. Barátokat is szerzett, nem unatkozott. Egy idő után megjött Apa egyik munkahelyi kollégája a két gyerkőcével, akkor indult csak el igazán a "buli".

Este vacsora és fürdés után nem kellett ám altató, elég hamar elcsendesedett a gyerekszoba.

 

Utcánk

 

 

Park bekötő út

 

Szánkós dombbal átellenben

 

Szánkózás