Conner préri

    Délelőtt Andival, Áronnal és a pici Abigéllel találkoztunk a Conner préri múzeumban. Szinte kötelező módon Anni rögtön magára kapott egy korabeli ruhát és abban játszott boltost, főzött a játszóházban, amíg Andiékra vártunk. Meglehetősen csendes volt a szoba, lévén, hogy az iskola sokaknak elkezdődött már. Amikor végre rávettük a gyerkőcöket, elindultunk vissza az időben 1836-ba Prairietown-Prériváros felé. Útközben megnéztük a pár napja született kis borjút, és a többi állatot az istállóban. Új táblákat raktak ki, amelyek ötletesen felsorolják mely tárgyak nem léteztek még ekkor. Megnéztük ismét a kovácsot, a korabeli boltot. Bekukkantottunk az iskolába, ahol segítettünk a tanító néninek diót gyűjteni. Megtudtuk,  hogy régen tintát készítettek dióból és azzal írtak. Beugrottunk Dr. Campbell, a helyi orvos házába, ahol a konyhában legalább fél órán át játék főzőcske zajlott. Nagy nehezen sikerült aztán elindulni tovább az 1863-as évbe, Dupont városkába. Most ugyan kihagytuk a polgárháborús kis bemutatót, rögtön a 'mű' vasútállomás épületében helyet kapó másik játszóházba vitt utunk. Illetve, mi csak mentünk a gyerekek után... További játék után aztán már elég éhesek voltunk és elindultunk hazafelé.

Hercegnők

   Annamari továbbra is hercegnős korszakát éli. Tegnap azonban nagy meglepetésemre lerajzolta Hófehérkét, Hamupipőkét, Csipkerózsikát és a Jó Tündért. Továbbá egy fát, amelyben egy bagoly lakik. :) Azt hiszem, bekereteztetjük a műveket.

 

Noé bárkája

   Az óvodában jártunk este, hogy Annamari megismerkedhessen a leendő óvó-tanár nénikkel, illetve elvittük a szükséges taneszközöket. Még nyár közepén kiderült ugye, hogy ugyanabba a Tigris csoportba osztották, mint bátyját tavaly. Ígyhát kicsit már ismerte Miss Michelle-t és Miss Holly-t. A terem is ugyanaz maradt. Kézhez kaptuk a szeptemberi naptárat. Benne van mely napokon miről fognak tanulni, milyen témákkal foglalkoznak. Péntekenként bibliai történetekkel ismerkednek, ahogy tavaly Bencéék is.

 

Nagyon várja már, hogy ide járhasson, megismerkedhessen a többi gyerekkel. Még nyolcat kell aludni. :)

 

Versailles

   Nem, nem Franciaországba ugrottunk át, csak az Indiana dél-keleti részén található Versailles parkba látogattunk el egy kis túrázás céljából. Láttunk sok szép pillangót, néhány teknőst és megtettünk kb. 3 mérföldet. Átkeltünk kiapadt folyómedren, hegyet másztunk, még pár szem gesztenyét is gyűjtöttünk. Ez azért érdekesség, mert errefelé nem igazán honosak a gesztenyefák.

Egyébként három évvel ezelőtt már jártunk ebben a parkban, a mai alkalommal viszont Apa kipróbálta a hegyi kerékpárosoknak fenntartott ösvényeket. Találtunk egy játszóteret is, ahol Bence bemutatta legújabb tudományát: ráérzett hogyan tud egyedül hintázni.

Hazafelé Greensburg városkán keresztül vitt utunk. Erről már a freeblogon tettem említést, ugyanis a helyi bírósági épület tornyában egy fa található. Élő, nem mű. Most épp sűrű lombbal, 3 éve éppen kopár állapotában láttuk. Ez a hely legnagyobb kuriózuma.

Artomobilia

   Miért is ne lenne elit elnevezése annak az utcai autós kiállításnak, amely a szomszédos Carmel városkában került ma megrendezésre. Apa a gyerkőcökkel ruccant át, hogy megnézzék a tuti járműveket, amíg én itthon készültem a vacsivendégeink fogadására. Néha már az is jól esik, ha főzés közben nem kell félpercenként valamely csemete éppen aktuális és állandóan változó igényét "de-most-azonnal-de-rögtön" kielégíteni.

A fotókat elnézvén meg kell állapítanom, hogy jól szórakoztak. :)

Vissza a jövőbe





Anni, ha tükröt lát... 

 Őrült Colts rajongók

 

Madárijesztő

    Még ugyan korainak számít az ősszel és Halloweennel kapcsolatos alkotások készítése, mégis találtam egy egyszerű kis madárijesztős "craft-ot". 

Kellett hozzá wc papír guriga, 1-1 pálcika, ragasztó, színes papír, filc, olló és 1-1 muffin papír kosárka kalap céljából. A végeredemény az alábbi képen látható.

Művésznő

Annamari eléggé kreatív lett mostanában, sőt elkezdett rajzolni. Sokkal szebben kifestőzik, mint Bence, de úgy tűnik beindult a fantáziája és alkot serényen.

Nyuszi

 Virágok

 Önarckép

 Süni, fák, napocska (kicsit szakadt)

Az első hét

   Eltelt a tanév első hete, pontosabban az első három tanítási napja. Tudtam, hogy nehéz lesz és talán pár könnyem is kicsordul, végül nem így alakult. Szerdán reggel megfelelő időben vártuk a sulibusz érkezését közvetlenül a házunk előtt. Teltek, múltak a hosszú percek, majd végül 9 óra környékén felhívtam az iskolát, hogy mi a helyzet azzal a sulibusszal, mert valahogy még mindig nem ért ide, pedig 8:23-kor kellett volna felvegye Bencét. Már tudtak a problémámról, és majdnem egy órás késés után 9:15-kor megjelent a busz, és vitte is Bencét a suliba. Nekem pedig csak azon zakatolt az agyam, hogy "na, szép dolog rögtön első nap elkésni..." Mivel inkább idegesebb voltam, mint szomorú, elmaradt az egerek itatása. :)

Leszögezném, hogy nem ő volt az egyedüli aki késett, hanem az egész busznyi gyerek. Mindenki fényképezte a gyerekét. S akik autóval vitték csemetéjüket az iskolához, azoknak sem sikerült időben elintézni a procedúrát. (Tudom ezt más anyukákkal történt beszélgetések után.)

Egész nap, és úgy általában minden nap nagyon sokat gondoltunk rá, vajon mit csinál, ismerkedik-e, nem rosszalkodik-e. Hiányzik nagyon. Lezárult egy korszak az életünkben, nyitottunk egy új fejezetet...

Meglepetésemre viszonylag sokat mesél a napjairól, bár tény, hogy úgy kell kihúzni belőle. Voltak az iskola játszóján, írtak betűket és számokat, játszottak a termükben. Gyakorolták, mit kell tenni tűz esetén. Panaszkodott, hogy mások nem engedték ezzel vagy azzal játszani. Tegnap megütötte egy kisfiú, amikor sorban álltak, hogy a kantinba menjenek ebédelni. Ő aztán cserébe bepanaszolta. Még mindig jobb, mintha visszaütött volna. Tudniillik kidergartenben a magatartásra helyezik a hangsúlyt. Minden nap nézik a viselkedésüket, majd ennek megfelelően különböző színű filccel a tanár bejelöli a naptárban, hogy jó nap volt-e, esetleg rá kellett-e szólni a gyerkőcre, ült-e büntiben...stb. A zöld színű a legjobb - egyenlőre ilyen színű bejegyzéseket hozott haza. Azonban mesélte, hogy volt aki kéket vagy sárgát kapott.

Első nap nagy matricával érkezett haza Bence. Pénteken hazakapták a kis kifestőt, formafelismerő lapokat, amelyeket az iskolában csináltak. Jövő héttől aztán komolyabban belevágnak a színek, formák, számok és szavak világába.

Csütörtökön már arról is mesélt a Bence, hogy egy kislánnyal játszott, aki tetszik neki. A nevét nem tudja, kíváncsi vagyok ma megkérdezi-e. (Nem derült ki továbbra sem, de mondta, hogy vele szemben ül az asztalnál, s amikor ott voltam egy Mia név rémlik.) Emlékszem az oviban is sokáig tartott a 13 név megtanulása, talán 24-et még tovább tart majd memorizálni. Mosolyogva jön haza, lelkesen indul reggel, meglátjuk meddig marad ez így. Olyan nagyfiús már, el sem hisszük.

Nagyon várja, hogy jöjjön a busz

Ott jön a busz!

A mosolyogós hazaérkező

Nyílt nap és szülői értekezlet

"Iskola, iskola,
ki a csoda jár oda?
A takács, a kovács,
A kőműves vagy az ács?"

Emlékszem még nagycsoportos ovis koromban tanultuk ezt a versikét, és itt vagyok majdnem 30 évvel később és ez jut eszembe először, pedig inkább arról kellene írnom, hogy Bence nagyfiunk holnap reggel kindergartenesként lépi át az általános iskola kapuját.

Hétfőn este került megrendezésre egy nyílt nap, amikor is megismerkedtünk a leendő tanító nénivel, aki nagyon kedvesnek és szimpatikusnak tűnt. Ez már jó jel. Leadtuk a már legalább 2 héttel ezelőtt beszerzett taneszközöket, nézelődtünk az iskolában. Ma este pedig szülői értekezleten vettem részt, eléggé vegyes érzések között. Először is az iskola újonnan kijelölt igazgatója mutatkozott be pár mondatban. Ehhez az induló három kindergarten osztály szülőjét a tornaterembe terelték. Utána mindenki ment a saját gyerkőce osztálytermébe, ahol is a tanító néni - a mi esetünkben Mrs. Boyd - tartott egy ismertető kiselődadást arról, mi mindent fognak tanulni a gyerkőcök, hogyan fog kinézni egy napjuk. Szó esett az ebédről, hogy lehet helyben étkezni, de hozni is lehet ebédet. Továbbá magatartást fogják figyelni, osztályzás nincs még, de az évben háromszor lesz egy értékelés a gyerkőcök tudását, fejlődését illetően. Nagyon sok mindenről szó esett, és kaptunk két mappát, amiben szintén akadnak kitöltésre váró papírok, pedig már eddig is kitöltöttünk egy paksamétányit.

Izgulunk, kíváncsiank vagyunk mit mesél majd Bence az első napról, és arról, hogy milyen volt sulibuszon utazni.

Csavargós szombat

A gyerkőcök ma Apával csavarogtak egy jót. Sokat. Apa két keréken fedezte fel Indianapolist, a gyerekek az utánfutóban ültek, de persze helyenként kiszálltak szaladgálni, várost nézni, sőt még magas vasúton is közlekedtek. Sok helyen jártak, de mivel nem voltam ott, nem részletezném sokáig. A képek magukért beszélnek...