Fogorvos

   Szokásos féléves kontrollra voltunk hivatalosak a trópusokat idéző pálmafás dekorral rendelkező fogorvosi rendelőbe. A gyerekek fogai egészségesek, nem is ezért érdekes a bejegyzés. 

Amiről írni szeretnék, hogy mennyire másként viszonyul a két gyermek a fogorvoshoz. Míg Anni bátran felfeküdt a szörfdeszka formájú vizsgáló asztalra és szó nélkül hagyta, hogy az asszisztens megtisztítsa ill. megnézze a fogait úgy, hogy ott sem vagyok mellette, addig Bencének sokkal nagyobb szüksége volt rám. Neki csináltak egy röntgent is a fogairól, ott minden rendben találtatott, de amikor nyugton kellett volna feküdni, hogy megnézze egy másik asszisztens a fogait, azt már nem tűrte szótlanul. Végül a kezét fogtam és olyan 5 perc kemény rábeszélés után végre kinyitotta a száját. Kevesebb időbe tellett átesni a vizsgálaton, mint előtte győzködni a fájdalommentességről. Amikor megkapta a kis ajándékcsomagját és új fogkefét válaszhatott, újra visszakaptam nyugodt Bencét. :)

 

 

Decemberi összefoglaló

   Nem szeretem a hosszú összefoglaló jellegű bejegyzéseket, de ez a hónap úgy elszaladt, mintha nem is lett volna. Kénytelen vagyok így az év utolsó előtti napján összeszedni gondolataim és lejegyezni mi minden történt mostanában. A 2013-at jó lenne tiszta lappal kezdeni.

 

Utoljára még december 4-én írtam, ígyhát hadd folytassam ugyanazzal a héttel. December 8-án kihúzták két bölcsességfogamat. Nem azért, mert gondjaim voltak velük, ellenkezőleg. A felső fog hamar kijött, de az alsónak beletörött az egyik gyökere, amely kis horgot formált és a doki alaposan megszenvedett vele, mire kiszedte. És nem csak ő. Aznap este felhívott telefonon megkérdezni, hogy érzem magam, tanácsot adott. A következő sok nap a fájdalom jegyében telt. Még fájdalomcsillapítással is fájt az arcom másfél hétig.

 

Bence változatos színeket hozott haza az iskolából, már ami a viselkedését illeti. Az első hét végig zöld volt, ami jó, a második héten egy darab zöldet nem hozott, mindig rá kellett szólni valamiért, aztán a harmadik decemberi iskolai héten már volt zöld is a kis naptárban. Az iskolában rendeztek könyvvásárt, voltam bent egyszer önkénteskedni. Legfőbb témájuk a Karácsony volt, ill. hogy más népek hogyan ünneplik a Karácsonyt, milyen ismert szokások vannak. Bence volt az iskola kindergartenes sztárja, amelyről egy kis oklevél és fénykép tanúskodik az igazgató aláírásával megspékelve. Hozott haza ajándékokat és végre kézhez kapta az osztályfényképet. Ezeket meg is osztanám.

 

 

 

Annamari ovijában sem unatkoztak a gyerekek. Egész hónapban lázasan készültek a december 17-én este meghirdetett karácsonyi estre, ahol nagyon ügyesen szerepeltek. Sorra gyártották a termükben lévő karácsonyfára a díszeket, amelyeket aztán a téli szünet előtt haza is hozhattak. Kirándultak a Conner prérire, ahol a mézeskalácsokról tanulhattak, ill. az ilyenkor hagyományos mézeskalács házikó tárlatot nézték meg. Utolsó napjukon pizsama nap volt, lazítottak. Aznap hullott először számottevő mennyiségű hó. (Bence iskolája is 2 órával később kezdett.)

 

 

Apa már december közepétől itthon volt szabadságon. Sikerült rávennem, hogy a hálószobánk új réteg festéket kíván és bár nem túl nagy kedvvel, de belevágott a projektbe, amely azóta készen is lett.

 

December 22-én , szombaton Bence beteg lett. Köhögött, lázas volt, 2x hányt is. Enni alig evett. Nem örültünk neki. Hétfőn végül elvittem dokihoz, ahol kiderült, hogy A típusú influenzája van. Anni aztán Karácsony napján kezdett lerobbanni, és én is. Apa csodák csodájára tartja magát, de egész héten nyűglődünk, illetve talán most már gyógyulgatunk. Nagyon alattomos egy vírus ez. Nálam elég furán jelentkezett. Első nap lázas voltam, mindenem fájt, csak feküdni bírtam. Némi gyógyszer aztán segített, másnap szinte kutya bajom nem volt. Késő délutánig, amikor is újra magas láz, didergés... A nátha a 4. napon jelentkezett, köhögés szintén megvan még mindhármunknál. Bence már a köhögést leszámítva jól van, Anninak még ma is hőemelkedése volt.

 

Sajnos a Karácsony ennek a jegyében telt.

 

 

 

Karácsony másnapján jött egy-két hóvihar rendszer is errefelé, amely szép fehérre varázsolta a tájat. Euclid és Freyr. Mérgelődtem, mert még ki sem használhatjuk betegen. Tavaly ugye elmaradt a szánkózás, hó hiányában... Végül tegnap nem bírtam már tovább a bentről szemlélődést és jól beöltözve kihajtottam az aprónépet jómagammal kicsit levegőzni. Anni hóangyalt készített, Bence is mászkált, én hóembert építettem. A kis kintlétnek meg lett az eredménye, a délutáni alvás szép hosszúra sikeredett.

 

 

A Szilvesztert itthon töltjük. Eredetileg kisebb összejövetelt szerveztünk volna, de amikor láttam, hogy nem gyógyulunk meg teljesen, le kellett mondani a bulit. Talán majd jövőre. Bence mindenesetre várja a holnapot. Izgatott, mert emlékszik a tavalyi bulira és tüzijátékra. 

 

Hát, ennyi volna 2012 a blogon. Köszönjük szépen mindenkinek, aki benézett, mert kíváncsi volt ránk. Köszönjük a kedves kommenteket és üzeneteket, mégha eléggé meg is ritkultak. 

 

Sikerekben Gazdag, Nagyon Boldog Új Esztendőt kívánunk Mindenkinek!

 

Fogorvos

   A januári pozitív tapasztalatok után a gyerkőcök ma igen bátran néztek elébe a féléves fogorvosi ellenőrzésnek. Mindketten vidáman pattantak fel a kék ill. rózsaszínű "szörfdeszkára" emlékeztető vizsgálóra. Anni hamarébb végzett, Bencének kicsivel tovább tartott a fogtisztítás. Olyan 5 perc után meg is unta az egész szájban matatást és végül ülő helyzetben volt kénytelen kivárni, míg az asszisztens asszonyság polírozza a fogait. Folyton azt emlegette, hogy mennyire fél, pedig olyan bátor volt. Kaptak is új fogkeféket, kis fogkrém, fogselyem mintát, játékot, matricákat.

Mindkét gyerkőcnek készítettek röntgen felvételt a fogaikról. Bence esetében volt hatalmas meglepetés, hogy már látszottak az állandó fogai az ínyben, az alsó álkapcsát elnézve úgy tűnik akármikor elkezdhet mozogni az a kis tejfog. A mi kis bébink..... *sóhaj*

Említettem Apának is a híreket, szegény elkeseredett, hogy nem láthatja a felvételt. Később sikerült emailt váltanom a fogászattal és voltak olyan kedvesek és átküldték a képeket. Muszáj itt is lejegyezni. :)

Még a fogam is fogy...

Január közepén megérett bennem az elhatározás, hogy talán meg kellene szabadulni néhány felesleges kilótól. Ennek az ötletnek az adta a legnagyobb löketet, amikor kiderült az egyik konditermi mérlegelés után, hogy átszámítva kilóra, az itthoni mérleg bizony téved. Sajnos a rosszabb irányba...

Így aztán vettem két DVD-t, illetve megmaradt a kondiba járás. Csakhogy, nem a heti 2-3x-i "lötyögés", hanem a hét minden napján 45 perc kemény cardio. Továbbá legalább az egyik hétvégi napon is próbáltam gyors tempóban gyalogolni, kocogni vagy futni egyet. Sokban ösztönzött a lépésszámlálómmal kapcsolatos program, mely szerint naponta tízezer lépés, heti hetvenezer meg kell, hogy legyen. Ezek pedig nem voltak meg korábban. Ha visszanézem a heti jelentéseimet, növekvő tendenciát mutatnak a számok, de kb. március vége, április óta írhatom be a kis táblázatba elégedetten a hetvenezer feletti számokat.

Bevallom, 134 font voltam és azt tűztem ki célul, hogy 120 font legyek. Elértem a célom, de nem hagyom abba a tornát, ha fogyok még sem leszek kórosan sovány. Többet mozgok, egészségesebben eszem, de nem diétázom,  csak jobban odafigyelek mit és mennyit. Ha csokira vágyom, azt is eszem, de nem megyek kiskanállal a Nutellába. Itt tartok most, és elégedett vagyok, persze mindig lehetne jobb...

És hogy a fogam hogy jön a képbe? Amikor tavaly új fogorvoshoz kezdtem járni, újra át kellett esni mindenféle röntgenen és szájban való turkáláson. Kicsi az állkapcsom, nehezen tisztíthatóak a bölcsességfogaim, ezért javasolta a doki, hogy szabaduljunk meg tőlük, nem mintha olyan rosszak lennének, sőt. Az alsó álkapcsomon van két görbe fog, amelyek helyszűke miatt nem fértek el egyenesen és az egyik gyökere kezd látszódni. A doki szerint tolódik ki és valószínúleg el fogom veszíteni, ha nem teszünk ellene. Tavaly az egyik, félig kinőtt fogamtól már megszabadítottak, múlt héten pedig ugyanazon oldalon a felső bölcsességfognak is búcsút kellett mondjak. Félig-meddig, mivel elkértem szuvenírnek.

Nem tudom, más hogy van vele, de úgy éreztem magam a fogorvosi székben, mint egy kisgyerek.  Ott nyugtatgattak, hogy minden rendben van... Idegbajos voltam, pedig nem is fájt. A doki megnyugtatott, hogy gyorsan végzünk, és biztos gyorsabban, mint pár nappal azelőtt egy másik pácienssel, aki 91 éves volt. Az ő fogának kihúzásához nagyobb izomerőre volt szükség, hogy kijöjjön a helyéről. Azt mondta a doki, csak úgy ropogott... Én meg csak azon csodálkoztam, hogy egyáltalán volt foga. :D Na, mindegy. Aznap kissé fájt az arcom, de egy szem Ibuprofen már csodát művelt. A doki egyébként Vicodint írt fel, de látva Dr. House esetét a bogyóval, meg sem próbáltam kiváltani. Másnap még Apa egyik kínai származású kollégájának 'baby showerét' (babának szánt ajándékok zápora) is kibírtam, ami pozitívum. Nem akartam lemondani, meg hát jó volt végre megismerkedni vele, mivel eddig emailben értekeztünk csak.

Kicsit elkanyarodtam a témától. Zárószóként: könnyebb vagyok... de nem csak a két fog miatt. :) 

Fogorvos

Még Bence fél évvel ezelőtti orvosi kontrollján esett szó arról, hogy ideje volna elvinni a gyerkőcöket az első fogorvosi vizsgálatukra. Akkor a rendelőből felmarkoltam pár névjegykártyát, majd interneten megnéztem melyik merre található a városban, hogyan néz ki a doki, rendelő, próbáltam kiválasztani, melyik a legszimpatikusabb, hová is járjunk majd. Ugye ez a fogászati biztosítás miatt nem olyan egyszerű, de végül sikerült választani. A rendelőt egy Puerto Rico-i származású gyermekfogorvos alapította, de most már nem csak ő praktizál ott, elég nagy a rendelő, sok fogászati asszisztens, szájhigiénikus dolgozik ott. A rendelő belső dekorját illetően csak annyit, mintha a tengerparton ill. a dzsungelben találtuk volna magunkat hirtelen.

Váróterem

Ahol a gyerekeket kezelték

Ma délelőtt volt tehát jelenésünk a helyen. Több napja emlegettem már a gyerkőcöknek, hogy menni fogunk és mit fognak majd a nénik csinálni, hogy megnézik, megtisztítják a fogaikat...stb. Itthon még Bence bátran mondta, hogy ő lesz majd az első, de a helyszínen már inába szállt a bátorsága. Választhatott milyen színű fekhelyen szeretne feküdni, a legközelebbi a narancssárga volt, azon helyezkedett el. Az asszisztens megnézte a fogait, megtisztította őket, polírozta. Bence egy idő után kissé unta az egész száj nyitva tartást, de bátran viselte, hogy matatnak a szájában. Utána még a fogselymet is bevetették. Legvégül a Dr. Katie megnézte és ő is konstatálta, hogy egészségesek a fogai, nincs fogszuvasodás.

Eközben Annit egy másik asszisztens a rózsaszín ágyra fektette. (Nem nevezném fogorvosi széknek, mert csak kicsit hasonlított ahhoz.) Egy pisszenés nélkül kibírta, hogy neki is ugyanúgy tisztítják, fogselymezik a fogát, mint a bátyjának. Még kacagott is, mert a polírozó cucc csikizte.

Végül mindketten kaptak fluoridos kencét a fogsorukra, gazdagodtak kis ajándékcsomaggal, amely termékmintákat és új fogkefét tartalmazott. Az egyik hölgy elmondta milyen féle cukorkát ne adjunk a gyereknek, fogmosás után este már csak vizet igyanak.... magyarán semmi olyan dolgot, amit eddig nem tartottunk volna be.

A lényeg a lényeg, hogy mindkettejük fogai egészségesek. Bencét pedig kezdhetjük lassan figyelni, mikor kezdenek az első tejfogai (itt babytooth) kihullani...

Sajnos csak Anniról tudtam egy képet kattintani a telefonommal.