Showing posts with label Problémák. Show all posts
Showing posts with label Problémák. Show all posts

Sunday, February 10, 2013

"Nem akarok iskolába menni!"

   A múlt héten volt néhány nehéz reggel amikor is Bence azzal az elhatározással kelt fel, hogy nem akar iskolába menni. Amióta iskolába jár, még egyszer sem fordult ez elő, nem is tudtuk hirtelen mire vélni. Azt hittük, valamelyik osztálytársa csúfolja vagy valaki bántotta és az váltotta ki ezt a pálfordulást. Így ment ez keddtől csütörtökig fokozatosan rosszabbra fordulva, egyre több sírással, hisztivel. Illetve azzal a kijelentéssel, hogy az iskola unalmas. (Márpedig tudom, hogy Mrs. Boyd igazán igyekszik érdekessé tenni, már csak abból is ítélve, amikor segédkezem neki és fénymásolok, látom milyen jópofa kis feladatlapokat kapnak majd a gyerkőcök. Az én szememmel nézve mindenképp.)
Miután kiderítettük, hogy senki nem bántotta nagyobbik csemeténk, az interneten olvasgattam és ekkor jöttem rá, mi is lehet a probléma valódi oka. Nagyon vártam, hogy hazajöjjön a suliból, hogy megbeszéljem vele a dolgot és lám, rátapintottam a lényegre...
Tudni kell, hogy az autóm szervizben van, hogy miért azt inkább nem taglalnám. :( Autó híján pedig nem nagyon mozgolódhattam és Bence az egészből azt vonta le, hogy Anya és Anni itthon vannak, neki ennek ellenére mégis iskolába kell menni. Ráadásul mindhárom napon, amikor a reggelt hisztivel kezdte kék kártyát kapott, tehát nem viselkedett példásan. Tudtam, hogy ezzel "büntet", hiszen az utóbbi időben sorra hozta haza a zöld (jó) kártyákat. Azt mondta nekem, hogy nem szereti, hogyha mindenki itthon van és neki el kell menni, szereti, ha együtt vagyunk. Miután megbeszéltük az ügyet, pénteken csodák csodájára nem volt reggel hiszti, sőt aznap megkapta iskolai pályafutása első lila kártyáját, amely még a zöldnél is jobb. Kapott jutalomként sok játék centet, és büszkén sorolta, hogy ő egy "resourceful, responsible and respectful" (találékony, felelősségteljes és tisztelettudó) diák. Nagyon büszke volt magára, és mi is rá. :)  
 
 

Saturday, June 9, 2012

Gyümölcs

Biztosan én rontottam el valamit annak idején, amikor a még babának számító Bencével vagy Annival  elkezdtem a zöldségeket és gyümölcsöket kóstoltatni. Amíg pürés és pépes állaga volt az ételnek, addig semmi problémájuk nem volt azzal, hogy milyen zöldséget esznek. Nyeltek mindent sorban, mint kacsa a nokedlit. Utána, mikor már darabosabb ételek jöttek, illetve az alma darabkák vagy más gyümölcsök sehogysem lehetett őket a megízlelésükre rávenni. Nem is részletezem, hogy Bence így 5,5 évesen szintén alig mer új ízeket kipróbálni. Gyümölcsöt semmit, zöldséget nagyon ritkán, max főtt állapotában eszik. Kivéve minden zöld színű... igen, nem sok választék marad. Annival azért könnyebb dolgom van. Eszi az almát, paprikát, főtt kukoricát kicsit, néha egy kis salátát. A minap éppen az eper megkóstolására vettem rá, hát muszáj volt lefotózni, hogy megmaradjon az utókornak. Igaz, hogy tejszínhabbal kellett ékesíteni, de epret evett. Nagy szó ez nálunk...
Hiába kínálgatom, hiába erőltetem, kényszerítem, nem igazán fogy a gyümi. Pedig Apa is, én is esszük, látják tőlünk minden nap, mégsem inspiráljuk. Próbáltam mézzel, próbáltam meggyőzéssel. Legyek tovább türelmes? Meddig? Majd kinövik...stb. nem nyugtat meg. Bevallom irigylem, akinek a gyereke szépen elmajszol egy banánt vagy megeszik pár szőlőszemet. Talán egyszer beszámolhatok erről én is. Egyenlőre maradnak a "zöldségkrémleveseim", amelyekben elrejthető némely kevésbé kedvelt zöldségfajta, ill. az olyan bátor pillanatok, amikor éppen kísérletezni vágyik a gyerek.