Turkey Run

Úgy döntöttünk, túrázással töltjük a napot. Fura volt kevés holmival elindulni, de hát se kenuzást nem terveztünk,  vendégeink sincsenek már, akikkel legutóbb a Turkey Run parkban jártunk... fura is volt. A víz igencsak megcsappant a Cukor patakban, bár azért voltak bátrak, akik kenuztak, kajakoztak...

Mi csak túráztunk egy jót, sőt még egy új ösvényt is megnéztünk, ahol eddig még sosem jártunk. A gyerekek élvezték. Láttunk teknőst, rengeteg apró békát. Alaposan elfáradtunk.

A vacsoráról sem kellett gondoskodni, barátainkkal étterembe mentünk este. Igazi, lazulós vasárnap volt.

Kabóca

Ezektől a drága nyári bogaraktól hangos az erdő és a környékünk minden nyáron. Miután a nőstény petéket rak a faágon, ezek lepotyognak a földbe és a lárvák itt élnek, 30-250 cm mélyen. Egyes kabóca fajták 13-17 év után bújnak ki a a földből, levetik bogár külsejük (kép 1.), majd felnőtt példányok válnak belőlük. A második képen lévő éppen az egyik emeleti szobánk szúnyoghálóján talált menedéket.

Tanulás

   Hogy Anninak kicsit könnyebb legyen az óvodában, elkezdtük gyakorolni a színeket, formákat angolul. Nagyjából meg tudta őket nevezni, de szeretném, ha pontosan elsajátítaná. Elkezdték érdekelni a betűk is, és a legújabb, hogy le tudja írni a becenevét. Ezentúl minden nap tanulgatunk majd kicsit, úgy látom érdekli őt. Bencének pedig szintén jót tesz az ismétlés. Egyébként még annyit hozzátennék, hogy nagyon kis segítőkész bátyus, mert reggel már gyakorolták a színeket Annival, egy kirakó segítségével.

Fogorvos

   A januári pozitív tapasztalatok után a gyerkőcök ma igen bátran néztek elébe a féléves fogorvosi ellenőrzésnek. Mindketten vidáman pattantak fel a kék ill. rózsaszínű "szörfdeszkára" emlékeztető vizsgálóra. Anni hamarébb végzett, Bencének kicsivel tovább tartott a fogtisztítás. Olyan 5 perc után meg is unta az egész szájban matatást és végül ülő helyzetben volt kénytelen kivárni, míg az asszisztens asszonyság polírozza a fogait. Folyton azt emlegette, hogy mennyire fél, pedig olyan bátor volt. Kaptak is új fogkeféket, kis fogkrém, fogselyem mintát, játékot, matricákat.

Mindkét gyerkőcnek készítettek röntgen felvételt a fogaikról. Bence esetében volt hatalmas meglepetés, hogy már látszottak az állandó fogai az ínyben, az alsó álkapcsát elnézve úgy tűnik akármikor elkezdhet mozogni az a kis tejfog. A mi kis bébink..... *sóhaj*

Említettem Apának is a híreket, szegény elkeseredett, hogy nem láthatja a felvételt. Később sikerült emailt váltanom a fogászattal és voltak olyan kedvesek és átküldték a képeket. Muszáj itt is lejegyezni. :)

Ruhacsipesz hernyók

A gyerkőcök annyira megszokták, hogy készítünk mindenféle kis alkotást, hogy szinte minden nap kérik, hogy találjak ki valamit. Ma például ruhacsipesz segítségével készítettünk pompomokból hernyókat. Az imént említett hozzávalókon kívül szükségünk volt egy kis ragasztóra, 2-2 szempárra.

Ilyenek lettek.

Ehhez a bejegyzéshez csatolnám Annipanni legfrissebb rajzát. Önarckép.

Hamilton megyei vásár

A nagy indianai állami vásárt idén is megelőzte egy kisebb méretű rendezvény, a Hamilton megyei vásár. Ez rövidebb ideig tart, mint az előbb említett. 4 nap az egész. Főleg tenyészállatok vására ez, de ami a legfontosabb, hogy nem hiányoztak Bence kedvencei, a nyulak. Szombaton Apa szervezett programot a gyerkőcöknek és elvitte őket állatnézőbe. A nap többi részét a Morse tónál töltötték, ahol meggyőződtek róla, hogy valóban eléggé megcsappant a tó vízmennyisége. Hétfőn, némi konditermi edzés után még én is elvittem a gyerkőcöket nyuszinézőbe Noblesville-be. Volt szerencsénk lámát is simogatni. A legbüdösebb istálló a malacoké és a teheneké volt. :)

Déjà vu

Amikor felbontottam az ovitól kapott nagy méretű borítékot és átnéztem a papírokat, hirtelen déjà vu érzésem támadt. Pont egy évvel ezelőtt tartottam egy hasonló borítékot a kezemben. Egyedül egy dolog változott, a név.

Bizony, szeptember 5-én kezdi Annamari az ovit. Ugyanúgy a Tigris csoportba jár majd, mint Bence. Ráadásul ugyanazok a kedves tanárok lesznek vele: Michelle and Holly. Elégedettek voltunk velük, Anni is ismeri őket, mást nem is kívánhatnék. :)

Villám

Pár napja elkezdtem egy bejegyzést, amely a helyi időjárási viszonyokat taglalta volna, de aztán nem

fejeztem be mondván, nehogy már téma híján az időjárásról fecsegjek. Aztán a tegnapi napon történtek miatt végül mégis csak írok róla.
Nagy szárazság honol itt az amerikai középnyugaton. Két hónapja nem esett eső, extrém szárazság van, már most arról beszélnek, hogy drága lesz a takarmány, drágább az élelmiszer, a kukoricának is az égbe szökik majd az ára. Mindezt a csapadék hiánya okozta. Jött mellé a kánikula, a 40 fokok.

Szerdán este aztán végül leszakadt az ég és esett. Hihetetlen látvány volt és fura. Mostanában nem igazán kellett az időjárás előrejelzést nézni, tegnap reggel sem tettem. Elindultunk konditerembe, majd az volt a terv, hogy az erdőbe megyünk sétálni. Amikor az úton vezettem, már láttuk, hogy inkább fordított lesz a sorrend és el is kanyarodtunk az erdő felé. Itt aztán egy szuper gyors sétát iktattunk be, szinte átsiettünk az erdőn, mert a felhők miatt felárnyékos volt és egy idő után hallottuk, hogy dörög az ég a messzitávolban. Még nem esett, amikor visszatértünk az autóhoz. Viszont amikor a konditeremhez értünk úgy elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntenék. Az autóban ültünk vagy 10 percig, majd miután a gyerekek kezdték szétszedni a berendezést, inkább kockázatot vállalva beszaladtunk az épületbe. Alig 20 méterre parkoltam, de így is vizesek lettünk. Jól is jött, hogy törölközőt szolgáltatnak a tornázóknak. 

A nap további része eső szempontjából jelentéktelennek bizonyult, kivéve amikor este 8 órakor jött a 2. felvonás és akkorákat villámlott, dörgött, hogy a modemünknek annyi lett. Nem volt sem kábeltévé, sem internet. Az ember nem is hinné, mennyire függ ezektől, hogy információkat szerezzen.

A péntek reggelből fél órám arra ment el, hogy felhívtam a kábelszolgáltató céget, majd a hibaelhárítást, és megbeszéltük, hogy délután kijönnek és kiderítik mi a baj, ill. kicserélik a hibás modemet. Szerencsére ez megtörtént és most már minden működik. Csillapodott is az internet függőségem mértéke.

Egy amerikai szokás

Apának van egy kínai származású kolléganője, aki nemrégiben szült. Az ő babazsúrján voltam még tavasszal. Már pár hónapja itt lakik velük az édesanyja, aki segíteni jött, ill. az apukája is megérkezett látogatóba. 

Apa főnöke azzal az ötlettel állt elő, hogy 1-2 héten keresztül minden nap a kollégák feliratkoznak és főtt vacsorát szolgáltatnak az érintett családnak. Megadott pár irányelvet is, mint például : kb. 5 főre elegendő mennyiség kell legyen, este 7 körül szállítsd házhoz, viselkedj úgy, mint egy pizza futár, ne gyakorolj nyomást a családra, hogy behívjanak. A kínaiak diétájából hiányoznak a tejtermékek, tehát tejalapú, tejet, sajtot tartalmazó étel ne legyen, továbbá fel volt sorolva, hogy milyen ételeket mellőzzünk. Nem sok választási lehetőség maradt, de azért előre leleveleztem az újdonsült anyukával, mit szólna egy jó kis magyar pörkölthöz, galuskával. Tetszett az ötlet. Apa ennek a hétnek a szerdájára iratkozott fel, aznap el is szállította a pörit a családhoz. Na, meg desszertként egy kis meggyes piskóta is készült.

Este aztán jött az email, hogy el tudna élni Magyarországon, ha ilyen jó kaják vannak arrafelé. Szépen megköszönték. Örülök, hogy segíthettünk.

A napi jócselekedettel ellentétben, mint egyszerű gyarló emberbe, belém bújt a kisördög. Ez a "szokás" akkor még nem létezett amikor a mi gyerekeink születtek. Mondjuk Bence esetében volt segítségem, hiszen Anyukám itt volt, de Anni születése után 2 hétig nem. Viszont nem is vagyok az a típus, hogy elvárnám ennyi embertől, hogy vacsorákkal lásson el, ill. főzessek magamnak úgy, hogy akad segítség is... de hát különbözőek vagyunk.

Az, hogy segítettünk és ráadásul ízlett is a magyar koszt, mindenképpen jó érzés.

Laptop

Annamari rajzolt egy laptopot. Felhívnám a kedves olvasók figyelmét a billentyűzet "sokszínűségére" ill. a space gomb helyénvalóságára. :)

Kerti játszótér

Apa kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de kb. 1 hónap alatt befejezte legújabb projektjét, mégpedig a kerti játszóteret. Sokan segítettünk neki a festésben, szerelésben. A tesztelésben természetesen a gyerekek is örömmel részt vettek. A gyepünket nem éri megszólni! Az extrém szárazság és víz takarékoskodás miatt hétfőtől tilos locsolni, kerti medencét vízzel feltölteni, autót mosni a garázs előtt...stb. Pénzbírság jár annak, akit mégis locsoláson kapnak... A hírek szerint rögtön az első napon kiosztottak jó pár figyelmeztetést, mert ez az első, utána már a pénztárcába kell nyúlni.

Jégkorszak 4

Ez a nap is eljött. Mármint nem (csak) a film miatt érdekes ez a bejegyzés, - nem tagadom, jókat lehet rajta derülni -, hanem abból a szempontból, hogy együtt, családilag voltunk moziban. A film is jópofa volt, a gyerekek is szépen végigülték a másfél órát, tetszett nekik. Bence is sokszor kacagott, bár volt, amikor én kacagtam, ő pedig konstatálta: "ez nem is vicces!". Anni a végefelé az ölemben kötött ki, de amúgy élveztük az előadást. Legközelebb azonban késünk, mert legalább fél óra reklámot és filmajánlatot kellett végignézni... és Bence kezdett türelmetlen lenni. :)

Parkolóház

   A napokban nézegettem újrafelhasznosítható anyagokból: palackokból, papírból, dobozokból kézzel készített alkotásokat, ekkor akadtam rá erre a linkre és gondoltam, ha lesz egy szabad órám, meglepem Bencét egy parkolóházzal. A leírástól kicsit eltértem ugyan, de egész jópofa lett a végeredmény. Bencének nagyon tetszett, máris összegyűjtött egy halomnyi kisautót és még most is játszik. Remélem, nem lesz rövid életű, lévén, hogy papírból készült.

Kígyó, sáska

Nem tudtunk igazán mit kezdeni magunkkal tegnap. A gyerekek délután csobbantak egyet a medencében. Később rávettük magunkat egy sétára az erdőben, ahol az alábbi állatokat láttuk.

Elmentek

   Kicsivel több, mint 3 hét ittlét után, szombaton könnyes búcsút vettünk Hugimtól és Zolitól, akik azóta szerencsésen haza is értek. Nagyon jó volt, hogy itt voltak, nagyon hiányoznak most nekünk, a gyerekek pedig már azt kérdezik, kezdhetnek-e számolni addig, amikor majd legközelebb találkozunk. Nehéz egy ilyen kérdést most megválaszolni. Az ürességérzet sajnos még megvan, idővel könnyebb lesz...

Szívesen és örömmel gondolunk vissza a közös élményekre: 10 mérföldes kenuzásra, majd túrázásra, az itthon töltött napokra, amikor megmutattuk a Conner prérit és kedvenc kis erdőnket a Ritchey Woods-ot. A tiszteletükre három őz is előkerült, pedig a fiam szerint elköltöztek már az erdőből, mivel idén csak 1x láttunk egyet. Egy csodás hetet töltöttünk a Mexikói öbölben, aztán az elmúlt pár nap nem is tudom hová lett. Valahogy gyorsan eltelt.

Örülünk, hogy jöttek. Jó volt velük kimenni Broad Ripple-re billiárdozni egyet. Máskor elmentünk egy helyi sörfőzdébe is, ha már a Heinekennél dolgozik, legalább kicsit piackutasson. Sikerült mindkét estére bébiszittert találni. Egy nappal a hazaút előtt pedig ketten tesók moziztunk egyet. El kell mondjam, még sosem mentem moziba Hugival, ráadásul ő még sosem látott 3 dimenziós mozifilmet. Így aztán nem volt kérdés, hogy A csodálatos Pókembert nézzük meg. (The Amazing Spiderman). A történet maga hasonlít a 2002-es Tobey Maguire által alakított Pókemberéhez, viszont a 3D közrejátszott abban, hogy azt mondjam, a film Szuper volt! Bár, aggódtunk, hogy túléljük-e. Szerencsére azonban nem szúrta ki a felhőkarcoló tetején lévő antenna a szemünket, pókhálóba sem gabalyodtunk, pedig a legvégén úgy tűnt odaragadunk a székünkhöz. Jól szórakoztunk.

A függetlenség napja

Július 4.-e a Függetlenség napja az USA-ban. Ezen ünnep alkalmából késő délután elautókáztunk Indianapolis belvárosába, hogy vendégeinknek is megmutassuk, sétáljunk egyet a felhőkarcolók között. Persze nem Manhattan vagy Chicago méretű Indy, de azért itt is van pár magas épület. Továbbá a terv az volt, hogy részt vegyünk az este tíz órakor kezdődő tüzijátékon, amely már csak azért is bizonyult érdekesnek, mivel a nagy szárazság és extrém kánikula miatt az államban rengeteg tüzijátékot lemondtak. Ha visszagondolok, több ember is volt, mint két évvel ezelőtt, amikor utoljára kint voltunk. (Tavaly éppen Washington DC-ben tartózkodtunk...)

Hugiéknak tetszett az este, a gyerekek pedig tátott szájjal figyelték ahogy a Regions bank épület tetejéről fellövik a különböző színű tüzijátékokat.

Alabama

    Idén is eltöltöttünk egy hetet a Mexikói öbölnél, egy Gulf Shores nevű városkában. Odaérkezésünkkor, az előző posztban is megemlített Debby nevű trópusi vihar tanyázott Florida partjaihoz közel. Elég nagy hullámokat kavart, és szürke felhőréteg borította az eget. Nem mozdult semmilyen irányba 1-2 napig, így nem tudtuk mennyire is pakoljunk ki a bőröndökből. Végül a "nemtudjukmilesz" után hétfőre már egész jó idő lett, keddtől pedig egy darab felhő sem volt az égen egész következő szombatig. (Debby Florida felé, keleti irányba távozott.) Szebb időt nem is kívánhattunk volna. Sok időt töltöttünk a tengerparton, ill. a bérelt apartmanhoz tartozó medencében. A gyerekek nem születtek kacsának, de úszógumival már szépen eljutnak egyik pontról a másikra. Egy napon aztán Apa és Zoli bácsi felváltva csobbantak a medencébe, több sem kellett vakmerő és bátor Anninak, aki aztán követte példájukat. A kis videó erről tanúskodik.

Minden nap szinte más arcát mutatta a tenger. Én pedig minden napot egy jó kis futással kezdtem. 6 nap reggele indult így és most nagyon hiányzik. Igaz, nem a tengerparton futottam, de a sós tengeri szél így is megcsapott minden reggel. Apa kisebb kirándulásokat is szervezett Zoli számára, mivel a fiúknak egy idő után unalmassá vált a napozás. Így elmentek a Fort Morgan erődbe, Blue Angels légi bemutatót nézni Pensacolába, USS Alabama hadihajóra. Apa szülinapját is megünnepeltük 28-án.

Az utolsó este aztán hajnalban arra keltünk, hogy Anni hányt egy nagyot. Na, akkor hajnali 2 és 3 között takarítás, ágynemű mosás, hajmosás, hajszárítás volt a program. Aztán még kicsit aludtunk is, majd 7 körül el is indultunk hazafelé. Valami vírust szerezhetett a kicsi lány, aki azóta már jól van.