Állatkák

Ez a nyuszi lakik a környéken, ill. egy mormota is lakmározott már a kertben.

Hamilton megyei vásár

   Úgy nagyjából két héttel az Indianai állami vásár előtt rendezik meg a Hamilton megyei vásárt. Nagyságban sokkal kisebb, mint az Indianapolisban rendezett társa, de minket, ill. Bencét leginkább csak a nyulak kötik le. Emiatt pedig az elmúlt napokban kétszer is kilátogattunk. Pénteken egy ideig a nyúl show-t néztük, ahol ugye fajtánként a nyulakat nézték és a kategória győztesei kék szalaggal gazdagodtak. Akkor mivel ki-be hordozták a nyuszikat a sátorból a bemutató részlegre, nem is lehetett közel menni hozzájuk. Ígyhát bepótolandó, hétfőn délelőtt ellátogattunk a vásárba, és szerencsével jártunk. A nyuszi imádat továbbra is folytatódik. Vajon meddig? :)

 

 

Szombaton születtek...

 

 

 

A nyúl

   Mint azt két bejegyzéssel ezelőtt leírtam, szombaton nem sikerült megnézni a nyuszit a Conner prérin. Miután leveleztem egyet az egyik illetékessel kiderült, hogy a beígért nyúl nem érkezett meg és végül az egyik alkalmazott behozta saját házi nyulát. Nagyon nagylelkű volt tőle.

Délután miután véget ért a tojás gyűjtés, Bencével kettesben elautóztunk újból a Conner prérire. Nagyon örülök, hogy nem kellett csalódni. Megtaláltuk a nyuszit. Bence pedig legalább 25 percig egy centire sem mozdult el mellőle. Délután 4 után mentünk, alig 2-3 család járt csak arra és a többi gyerkőcöt a nyuszi hidegen hagyta. Bence szerencséjére, hisz annyit simogathatta, amennyit csak akarta és a nyuszi igazán kegyes volt, mert hagyta magát. Jól megszaglászta Bencét, csikizte a bajuszával. Bence pedig segíthetett elrakni őt a hordozójába, majd jöttünk haza.

 

 

Hamilton megyei vásár

A nagy indianai állami vásárt idén is megelőzte egy kisebb méretű rendezvény, a Hamilton megyei vásár. Ez rövidebb ideig tart, mint az előbb említett. 4 nap az egész. Főleg tenyészállatok vására ez, de ami a legfontosabb, hogy nem hiányoztak Bence kedvencei, a nyulak. Szombaton Apa szervezett programot a gyerkőcöknek és elvitte őket állatnézőbe. A nap többi részét a Morse tónál töltötték, ahol meggyőződtek róla, hogy valóban eléggé megcsappant a tó vízmennyisége. Hétfőn, némi konditermi edzés után még én is elvittem a gyerkőcöket nyuszinézőbe Noblesville-be. Volt szerencsénk lámát is simogatni. A legbüdösebb istálló a malacoké és a teheneké volt. :)

Tapsifüles

   Délután Ottó bácsi (Apa kollégája) látogatott meg bennünket. Titkos küldetéséről mit sem sejtettünk. Aztán kiemelt az autójából egy kis állatcsapdát és abban nem volt más, mint egy kisnyuszi. Nagy volt az öröm, főleg a gyerekek részéről, de nem kellett sok idő, mire a kis tapsifüles belopta magát az én szívembe is. Apa nemsokára vissza is engedte volna a vadonba, de én még megpróbáltam anyapótlóként szolgálni a kis teremtés számára. A gyerkőcöknek az volt a legelső ötletük, hogy levelet tépjenek a nyuszinak. Mikor az nem igazán akart enni, inkább bemutatták az összes plüss nyuszijukat neki. Mesét is meséltek, Anni a körömlakkot is megmutatta neki, szegény nyusszancs okosodott egy sort. Felnőttként én már komolyabban vettem a nyuszitartás kérdését, mesékkel nem fog jól lakni szegény állat. Ráleltem egy jó kis oldalra, amely azt ecsetelte, hogyan kell a kis mezei nyuszikkal törődni. Először is le kell mérni, abból megállapítható a kora. Pont tíz deka volt, tehát nem több két hetesnél. Szegény ijedt is volt, de azért bírta a gyerkőcök nyüstölését. Végül kis tejjel megetettük, baja órákkal később sem lett tőle, sőt pisilt is, na meg egy rakás bogyóval is megajándékozott.

Egy kosárban kapott ideiglenes szállást, amelyet egy régi, de puha törölközővel béleltünk ki.

Aztán eljött az este. A gyerekek alvás előtt elbúcsúztak a nyuszitól, én pedig nekiálltam vasalni. Gondoltam, hogy este talán majd beindul a nyúl és így is volt. A konyhában már nyugi volt, oda tettük a kosarát, de hallottam, hogy igencsak mozgolódik. Kiugrott belőle, majd felfedezőútra indult a félhományban. Tovább vasaltam a nappaliban, nézve a tévét közben. Erre látom a nyuszi megbátorodott és felfedezi az egész alsó szintet. Jól megszaglászta a k'nex hullámvasutat, szaladgált, ugrándozott mindefelé.

Végül aztán elérkezett a búcsú ideje és visszaengedtük a szabadba. Fazekas Annát idézve: "ki ki lakjon hazájában, őz nyúl erdőben, ember házban".

Biztosan csalódott lesz az aprónép reggel, de talán így könnyebb volt a búcsú.