Indy500 gyerekfesztivál

A májusi hónap során Indianapolis egy híres sporteseménytől hangos. A hónap végén kerül megrendezésre ugyanis az Indy500 névre keresztelt autóverseny. Még csak május közepe van ugyan, de a Chase bank támogatásával a mai napon tartották a kimondottan gyerekeknek szóló fesztivált Indianapolis szívében, a Monument emlékműnél található körforgalomban. A szokatlanul hideg idő miatt nem is volt túlzsúfolt a hely. Bár ha azt nézem, hogy Annamari kedvéért 35 percig álltunk sorba az arcfestő sátornál, már másként fogalmaznék. Mindenféle cégek, helyi tévék és rádiók sátrainál osztogattak különböző reklámanyagokat, kis táskákat, vizes palackokat, zsírkrétákat, lufikat. Ha valaki kipróbált valamely ügyességi játékot, mint mondjuk Bence kereket cserélt, akkor kapott valami kis mütyürt. Egy darabig néztük a nagyszínpadon szereplő táncos lányokat, akik persze Annit lenyűgözték. Álltunk kicsit sorban az ugrálóvárnál, a gyerekek távirányítós autóval játszhattak, ahol összefutottunk Bence egyik osztálytársával. Ekkorra már szépen kisütött a nap és legalább 10 fokkal melegebb lett. 

A hely fénypontja egy óriáskerék szeretett volna lenni, és bár jó lett volna pár körre beszállni, a két irányból is kígyózó sorok és a túl hosszúnak tűnő várakozás elriasztott. Miután mindent megnéztünk, lassan elindultunk az autónk felé. Kicsit sétáltunk még a Veterán katonák emlékművét körülvevő parkban, aztán a gyerekek már nagyon mentek volna hazafelé.

 

 

Majdnem Detroit

   A tavaszi szünet utáni első iskolai hét hamar eltelt. Annamariék ovija pénteken egy 3 dimenziós természetfilmet nézett meg egy közeli IMAX moziban, mindezt kirándulás címszó alat. Nagyon tetszett neki, és jókat mosolyogtam rajta, amikor mesélte, hogy szemüveg nélkül minden távolinak tűnt, szemüveggel pedig szinte az orra előtt látta a vízi állatokat.

Hétvégén készültünk egy kis kiruccanásra. Eredileg úgy volt, hogy mindannyian megyünk, később arról is volt szó, hogy csak Apa és Bence, majd szombat reggel mégis úgy döntöttünk, hogy együtt megyünk. Kiderítettem ugyanis, hogy a célállomás közelében található egy IKEA és ez késztetett. Apa vett egy új bringát, ezért utaztunk egész Howell, Michiganbe. A városka olyan 4 órányira található tőlünk. Miután lerendeztük a bizniszt, elautóztunk Canton, MI-be, ahol az IKEA volt. Kellett pár dolog, na és ettünk egy jót. Reméljük, lóhús nem volt a svéd húsgolyókban. :) Canton egyébként Detroit egyik külvárosa....

Estére értünk csak haza, de megérte kiruccanni, jól esett egy kis változatosság.

Gyerekmúzeum

   Holnap Hálaadás, emiatt jó hosszú hétvége ill. tanítási szünet van. Gondoltam, hogy hasznosan töltsük a mai napot, elautókáztam a gyerkőcökkel Muncie városába, az ottani gyerekmúzeumba.

A gyerkőcök első útja az emeletre vezetett, ahol a nyuszi volt régen, de most helyette házépítéssel kapcsolatos foglalkozásokat lehetett kipróbálni. Később a nyuszi is megkerült, máshová helyezték kis ketrecét. A gyerekek jól szórakoztak, bő két órát játszottak ebben az óriási méretű játszóházban. Valljuk be nem sok köze van a hagyományos múzeumokhoz.

Szerencsésen haza is értünk, s rá pár percre Apa is befutott. A holnapi ünnepre való tekintettel a szokásosnál rövidebb munkanapjuk volt.

 

 

Világítótornyok

   A Michigan tó körül elég szép számban előfordulnak, ill. megmaradtak a világítornyok az utókornak. A pénteki nap első felét azzal töltöttük, hogy meglátogattunk két helyet is. Az egyik az Old Mission, a másik a Grand Traverse nevet viselte. Persze különböző helyen helyezkedtek el. Miután visszementünk az "Alvó maci" parkba egy harmadikat, a Point Betsie-t is megnéztük, bár ez utóbbi hivatalosan már zárva volt.

 

Old Mission

 

 

Ezen a ponton pontosan félúton voltunk az egyenlítő és az északi sark között.

 

Grand Traverse

 

Point Betsie

 

 

A pénteki nap folyamán döbbentünk csak rá, hogy ténylegesen véget ért a turista szezon ezen a vidéken. A kikötők szinte üresen állnak, turisták sem nagyon voltak, nem beszélve az olyan kalandvágyókról, mint mi magunk.

Délutánra valamelyest felszakadozott a felhőzet és kisütött a napocska, ígyhát beiktattunk egy másfél mérföldes sétát a homokdűnék között. Megnéztünk több kilátót, láttunk őzeket, vadpulykákat. Egyébként a hűvös idő ellenére a látvány mindenképpen kárpótolt, és nem mondanám, hogy rossz döntés volt, hogy északra indultunk el a meleg Florida helyett. :)

 

 

Annyit még hozzá kell tegyek, hogy egy nappal rövidebbre sikeredett a kiruccanás. Bence sajnos belázasodott, ígyhát inkább hazafelé vettük az irányt. Úgy döntöttünk, legközelebb nyáron ellátogatunk a Mackinac szigetre is. Hazafelé megálltunk Holland nevű városkában, ahol szintén található egy világítótorony. A tóparton elfogyasztottuk ebédünket, ill. strigula. Csak szerettük volna, ugyanis egy tucat sirály is a kajára pályázott, úgyhogy az autóba menekültünk a piknik asztaltól. Utána elsétáltunk a stégre, megnéztük a kis piros tornyot, majd hazafuvaroztam a családot. Bence állapota egyébként javult, de még nem tökéletes... reméljük hamar rendbe jön.

 

 

Lincoln Park Zoo

   Már régóta szemeztem a chicago-i Lincoln parki állatkerttel, s ma végre ellátogattunk ide. Azt hittem, a gyerekeknek nagyon fog tetszeni, hiszen régen jártunk már állatkertben, de valószínűleg csak az én gyermeki énemnek hiányzott. Hamarosan rá kellett jöjjek, a gyerekeket nem túlzottan érdeklik az orrszarvúk, zebrák és társaik. Bence látott egy nyuszit, annak látványával meg is elégedett. A gorillát túl szomorúak látták, a csimpánz éppen a khm...végtermékéből művészkedett, az oroszlános épületben csak a hiúzt láttuk. A jegesmedve tetszett nekik, továbbá a kisebb méretű emlősök, ill. madarak.  Megfogadtam, hogy legközelebb akkor megyünk állatkertbe, ha ők kérik. Azért így is majdnem négy órát itt töltöttünk. Később megnéztük a Pisai ferde torony mintájára készült Chicago beli ferde tornyot. Aztán némi késői ebéd után elindultunk hazafelé. Szerencsére sem baleset, sem dugó nem hátráltatott és szerencsésen, időben hazaértünk. Holnap iskola, indul a hét. Anni pedig szerdán megy először oviba, már nagyon izgatottan várja.