Kíváncsiság vásár

Jó hely a Conner préri. Főleg, amikor megpróbál sokszínű lenni és nem csak történelmet és művészeteket lehet tapasztalni, látni, tanulni, hanem bevonják a tudományokat is. Ezen a hétvégén egy ún. kíváncsiság vásár került megrendezésre. Régi traktorokat, tűzoltó autókat állítottak ki, de volt indycar versenyautó, lego sátor, ahol a gyerekek építhettek egy autót, amelyet törésteszten ki is próbálhattak. Tanultunk a buborékokról, láttunk nagy csótányokat, vezéreltünk távvezérlésű repülőgép modellt szimulátoron, hangszereket fogtunk a kezünkben, de lehettünk időjárás jelentők is.

 

 

Conner préri

   Húsvét óta megérett egy újabb látogatás a Conner préri skanzenbe. Megnéztük az új múzeumi tárlatot a fákon élő állatokról, ill. szélmalmokról. Majd elkezdtük hosszú sétánkat a levegőn. Nézelődtünk a Lenapi indián tanyán, megnéztük az állatokat, majd átsétáltunk 1836-ba. Egy kis kertészkedés, boltozás után végigjártuk a Természet ösvényt, ahol egy teknőccel találkoztunk. Később meghallgattuk mit mesél egy katona a fegyveréről ill. az észak és dél közti csatározásról, majd a gyerekek lehűsítették magukat a vizes játszótéren. Gyorsan elszaladt az a 2.5 óra, amit ott töltöttünk.

 

 

A nyúl

   Mint azt két bejegyzéssel ezelőtt leírtam, szombaton nem sikerült megnézni a nyuszit a Conner prérin. Miután leveleztem egyet az egyik illetékessel kiderült, hogy a beígért nyúl nem érkezett meg és végül az egyik alkalmazott behozta saját házi nyulát. Nagyon nagylelkű volt tőle.

Délután miután véget ért a tojás gyűjtés, Bencével kettesben elautóztunk újból a Conner prérire. Nagyon örülök, hogy nem kellett csalódni. Megtaláltuk a nyuszit. Bence pedig legalább 25 percig egy centire sem mozdult el mellőle. Délután 4 után mentünk, alig 2-3 család járt csak arra és a többi gyerkőcöt a nyuszi hidegen hagyta. Bence szerencséjére, hisz annyit simogathatta, amennyit csak akarta és a nyuszi igazán kegyes volt, mert hagyta magát. Jól megszaglászta Bencét, csikizte a bajuszával. Bence pedig segíthetett elrakni őt a hordozójába, majd jöttünk haza.

 

 

Conner préri

   Március végétől újra megnyitotta kültéri tárlatát a Conner préri skanzen. Húsvéti hétvége lévén sok kis érdekességgel csalogatták ide az embereket. A reklám szerint kiscsibéket és nyulakat láthatunk, ill. magát a Húsvéti Nyuszit is megpillanthatjuk. Több sem kellett Bencének, alig várta, hogy eljöjjön a mai nap.

Odaérkezésünk után rögtön az állatos pajtába vezetett utunk. Megnéztük a nemrégiben született állatokat, de nyuszinak nyomát sem láttuk. A kiskecskék ugrándoztak, szaladgáltak, a kiscsibéknek pedig még reggel 10-kor hideg lehetett, így nem tudták a gyerekek megsimogatni őket. Kicsit csalódva elindultunk a Prériváros felé. A gyerekek gyertyát öntöttek és nem maradt el a tojás vadászat sem az 1836-ot mintázó városkában. Végigjártuk a legújabb részt, a "természet ösvényt", nagyon jó ötlet volt ennek létrehozása. Még egy kontyos feketeharkályt is láttunk. A séta után visszakanyarodtunk megkeresni a többi tojást, amelyek a szállodánál, a fazekas és az orvos házánál voltak elrejtve. A gyerekek szerették volna még egyszer megnézni vajon megérkezett-e a nyuszi, de sajnos újra csalódniuk kellett. A húsvéti nyuszit sem láttuk, de ez volt a legkisebb probléma. Bence természetesen nagyon el volt szontyolodva, hiszen napok óta a nyusziról beszéltünk. És aki kicsit is ismeri Bencét tudja, hogy ez a kedvenc állata.

A közösségi médiában szóvá is tettem csalódottságunkat, és kapcsolatba is lépett velem egy hölgy, aki nem győzött elnézést kérni. Későn érkezett meg a nyuszi hozzájuk, mi pedig akkor már indulóban voltunk hazafelé. Egyébként leírtam neki az emailben a sok pozitív tapasztalatot és dícsértem az új ösvényt, de Bence pityergett a nyuszi hiánya miatt, és amikor tőled független dolgokról van szó, nehéz volt ám megvigasztalni. A hölgy szeretett volna ingyen jegyeket adni holnapra, de mivel tagok vagyunk felajánlotta, hogy ha valakit szeretnénk hozni, akkor azoknak szívesen biztosít ingyenes belépést. Megígérte, hogy holnap egész nap ott lesz a nyúl, én pedig megígértem Bencének, hogy délután elviszem és megnézzük. Ezt a nyulas dolgot leszámítva nagyon jó volt az ott töltött idő.

 

Kedvenc Kontyos Feketeharkályunk

Conner préri

2013-ban először ma jártunk a Conneren. Tél lévén a korabeli települések zárva tartanak, de van egy tuti kis benti játszóház, amely nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében. Nem sok képet sikerült kattintani, Anni állandó mozgásban volt. Nagy meglepetésemre, ma nem jutott eszébe az ott található ruhákba felöltözni.

Conner préri

    Délelőtt Andival, Áronnal és a pici Abigéllel találkoztunk a Conner préri múzeumban. Szinte kötelező módon Anni rögtön magára kapott egy korabeli ruhát és abban játszott boltost, főzött a játszóházban, amíg Andiékra vártunk. Meglehetősen csendes volt a szoba, lévén, hogy az iskola sokaknak elkezdődött már. Amikor végre rávettük a gyerkőcöket, elindultunk vissza az időben 1836-ba Prairietown-Prériváros felé. Útközben megnéztük a pár napja született kis borjút, és a többi állatot az istállóban. Új táblákat raktak ki, amelyek ötletesen felsorolják mely tárgyak nem léteztek még ekkor. Megnéztük ismét a kovácsot, a korabeli boltot. Bekukkantottunk az iskolába, ahol segítettünk a tanító néninek diót gyűjteni. Megtudtuk,  hogy régen tintát készítettek dióból és azzal írtak. Beugrottunk Dr. Campbell, a helyi orvos házába, ahol a konyhában legalább fél órán át játék főzőcske zajlott. Nagy nehezen sikerült aztán elindulni tovább az 1863-as évbe, Dupont városkába. Most ugyan kihagytuk a polgárháborús kis bemutatót, rögtön a 'mű' vasútállomás épületében helyet kapó másik játszóházba vitt utunk. Illetve, mi csak mentünk a gyerekek után... További játék után aztán már elég éhesek voltunk és elindultunk hazafelé.

Conner préri

Csak emlegetni kellett a Connert, ma délután el is vittem szépen az aprónépet. Megszámláltuk mennyivel gyarapodott a bárány és kecske állomány. Gyertyát öntöttünk, iskolában tanultunk. Hozzátenném 1836-ban. Jó kis időutazás volt. Akkoriban egy évben csak 3 hónapon át - decembertől februárig - zajlott az oktatás, szigorú rendben, reggel 7 és délután 4 között. Megnéztük a kovácsot, a gyógynövény szakértőt, majd visszatértünk a fő épületbe, a benti játszóházba. Helyet foglaltam a kényelmes bőrkanapén egy művészeti lexikonnal, amíg a gyerekek játszottak.

Conner préri

Anni múlt héten emlegette, hogy már régen jártunk a Conneren, és milyen igaza volt. Miután a konditeremben igyekeztem lépéseim számát gyarapítani, átöltöztem rendes ruhába és elindultunk a préri felé. A gyerekeknek nem mondtam hová megyünk, de amikor a 131-es utcáról jobbra kanyarodtam, Bence megpillantotta a színes hőlégballon tetejét és hirtelen már nem is volt titok az úticél.

A hely délelőtt 10-kor nyit, de 10:10-kor tele volt a parkoló. A jegyeknél is sorban álltunk egy ideig, mire végül odarendeltek egy plusz dolgozót, hogy a tagságival rendelkezőket hamarább beengedjék. Ma már egész hűvös volt az idő és bár ettől a héttől kezdve nyitva tartanak a kültéri tárlatok, addig bírtunk csak kint lenni, amíg megnéztük az állatállományt. Utána tettünk egy rövid sétát: gyertyát öntöttünk, gyógynövényeket szagoltunk, múltat idéző szállodában jártunk, amelyben az ágyak nem tűntek túlságosan kényelmesnek. Az időnk többi részét aztán inkább a tudományos laboratóriumban töltöttünk, hogy az elektromossággal barátkoztak a gyerekek. Kicsit később, a kihagyhatatlan játszóházban Bence megtalálta kedvenc nyusziját, akinek répát adott, majd talicskába rakva utaztatta körbe-körbe. Annamari bevásárolt, főzött nekem. Ebédidő közeledtével aztán hazaindultunk. Azt hiszem sikerült lefárasztani őket, mivel alszanak. És még nem is tudják mi vár rájuk a délután... ;)