Újra itt!

   Újra itt vagyok a blogszférában... Gondolom, sokaknak fel sem tűnt, bár majdnem egy hónapig szüneteltettem a blogot. (Köszönet azoknak, akik érdeklődtek!) Az élet zajlik tovább, sőt kicsit még izgalmasabbá is vált az utóbbi időben. De ennek miértjéről egyenlőre nem kívánok beszámolni. Mindent a maga idejében. Viszont, hogy ne kelljen túl sok mindent egyszerre lejegyezni, apránként / utólag beszámolok pár megtörtént eseményről.

Anni szülinapjával kezdetét vette a nyár és a szülinap-sorozat. Június 28-án Apa 37 éves lett, rá egy hétre, július 5-én pedig az én 35. szülinapomat ünnepeltük.

Voltunk kirándulni, bringázni erre-arra. Szépen sorjában haladva, Apa munkahelyétől nem messze található Mounds állami parkkal kezdeném. Régebben jártunk már itt, de most alaposabban feltérképeztük hármasban ezt az erdőt. Hiába, na! Szeretjük a természetet.

 

Amikor jó idő van, a gyerekek csobbannak itthon. Bár az utóbbi 2-3 hétben - a tavalyi évvel ellentétben, amikor is szárazság volt, - most sokkal változékonyabb az időjárást. Mostanában a 10 napos előrejelzés nem ígér esőt és ezt élvezzük is.

 

 

Múzeum kert

   Memorial Day volt ma az USA-ban, ami ugye 3 napos hétvégét jelentett. Eredetileg úgy volt, hogy elmegyünk túrázni valamerre, végül az időjárás borús volt és itt-ott esett is, ígyhát arra gondoltunk, megnézzük az Indianapolis-i Művészeti Múzeum kertjeit. A múzeumban már jártunk évekkel ezelőtt, de a kerteket még nem jártuk be, ráadásul egy 100 holdas pagony is tartozik hozzá. :)

Több órát eltöltöttünk itt, sok érdekes dolgot láttunk.

 

 

Végre idejutottam...

Az a legrosszabb, amikor több hét is eltelik egy-egy új bejegyzés között. Ilyenkor mindig olyan nehéz elkezdeni az írást.

Április végén a sok esőzésnek köszönhetően nagy áradások voltak a környéken. Apa elment a gyerkőcökkel a bringás parkba, amely a White river mentén található. A pálya 80%-a víz alatt volt.

Ugyanazon a hétvégén, a kicsik kívánságára, vasárnap délután a Garfield parkban jártunk, ahol már a kinti kert is nyitva tartott, tele tulipánokkal.

Április végeztével Anni ovis tanító nénije feltöltött pár fotót a honlapra, ebből csemegéztem egy párat ide a blogra.

Az időjárás változó, hol tavaszias, hol inkább nyár van. Egyre több időt töltünk a szabadban. Annival épp a dínós parkban jártunk.

Sok természetfotóm is van. Nem a legjobbak, de erről már a következő bejegyzés szól.

Tulipán

Kedvenc virágom

Conner préri

   Március végétől újra megnyitotta kültéri tárlatát a Conner préri skanzen. Húsvéti hétvége lévén sok kis érdekességgel csalogatták ide az embereket. A reklám szerint kiscsibéket és nyulakat láthatunk, ill. magát a Húsvéti Nyuszit is megpillanthatjuk. Több sem kellett Bencének, alig várta, hogy eljöjjön a mai nap.

Odaérkezésünk után rögtön az állatos pajtába vezetett utunk. Megnéztük a nemrégiben született állatokat, de nyuszinak nyomát sem láttuk. A kiskecskék ugrándoztak, szaladgáltak, a kiscsibéknek pedig még reggel 10-kor hideg lehetett, így nem tudták a gyerekek megsimogatni őket. Kicsit csalódva elindultunk a Prériváros felé. A gyerekek gyertyát öntöttek és nem maradt el a tojás vadászat sem az 1836-ot mintázó városkában. Végigjártuk a legújabb részt, a "természet ösvényt", nagyon jó ötlet volt ennek létrehozása. Még egy kontyos feketeharkályt is láttunk. A séta után visszakanyarodtunk megkeresni a többi tojást, amelyek a szállodánál, a fazekas és az orvos házánál voltak elrejtve. A gyerekek szerették volna még egyszer megnézni vajon megérkezett-e a nyuszi, de sajnos újra csalódniuk kellett. A húsvéti nyuszit sem láttuk, de ez volt a legkisebb probléma. Bence természetesen nagyon el volt szontyolodva, hiszen napok óta a nyusziról beszéltünk. És aki kicsit is ismeri Bencét tudja, hogy ez a kedvenc állata.

A közösségi médiában szóvá is tettem csalódottságunkat, és kapcsolatba is lépett velem egy hölgy, aki nem győzött elnézést kérni. Későn érkezett meg a nyuszi hozzájuk, mi pedig akkor már indulóban voltunk hazafelé. Egyébként leírtam neki az emailben a sok pozitív tapasztalatot és dícsértem az új ösvényt, de Bence pityergett a nyuszi hiánya miatt, és amikor tőled független dolgokról van szó, nehéz volt ám megvigasztalni. A hölgy szeretett volna ingyen jegyeket adni holnapra, de mivel tagok vagyunk felajánlotta, hogy ha valakit szeretnénk hozni, akkor azoknak szívesen biztosít ingyenes belépést. Megígérte, hogy holnap egész nap ott lesz a nyúl, én pedig megígértem Bencének, hogy délután elviszem és megnézzük. Ezt a nyulas dolgot leszámítva nagyon jó volt az ott töltött idő.

 

Kedvenc Kontyos Feketeharkályunk

Virgil

Március 25-ét mutat a naptár. Már, ha jól látok... Ennek ellenére az időjárás inkább decemberi/januári. Pár nap, és itt a Húsvét, de a Virgil névre keresztelt hóvihar éppen úgy döntött meglátogat bennünket. S mielőtt tovább áll kelet felé megbombáz legalább 20 centi hóval, megbénítja a közlekedést. Tegnap este jött az iskolából a telefon, hogy 2 órával később kezdődik az iskola - igazán optimistának bizonyult. Hajnali fél 6kor jött az újabb telefon, hogy elmarad a tanítás. A kis szomszédságok, ahová a buszoknak be kell térniük felvenni a gyerekeket, járhatatlanok. Az utakat délután 2 körül kezdték eltakarítani ott, ahol mi lakunk. Persze, a főbb utak járhatóak. Virgil megdöntött egy korábbi, 1912-es rekordot, már ami a hómennyiséget illeti. Egyébként egyfolytában havazik, kb. 0-1 fok van, holnap is max. 3 lesz. Utána talán melegszik az idő, és akkor mégsem a hóba rejti a Nyuszi a tojásokat vasárnap...

 

Esti kép

 

 

Reggeli edzés

 

Kicsit több, mint este volt...

 

 

A tavasz hamis hírnöke

A hóvirág talán az első virág, amely kibújik a tél végeztével. Azonban erről sajnos szó sincs. A tél továbbra is tombol a maga kemény mínuszaival, sőt hétvégére újabb havat hozó frontot jósolnak. Aminek bevallom, így március végén egyáltalán nem örülünk. És még jobban fáj a szívem, amikor megnézem az 1 évvel ezelőtt készült fotókat a blogon, amikor is már pólóban jártunk sétálni. Tavasz, mikor érsz ide?

 

 

Turkey Run

   Túl vagyunk az év első túráján. Nem máshová merészkedtünk, mint a kedvenc Turkey Run parkunkba. Ahhoz képest, hogy azon aggódtam (valamin mindig kell...) szakadni fog az eső, gyönyörűszép időnk lett. Az évszakhoz képest meleg is volt, a nap is kisütött, délutánra borult csak be, de még akkor sem kellett elővenni a biztonság kedvéért bepakolt esőkabátokat. Az ösvények hol kevésbé, hol eléggé sárosak voltak, viszont a megnövekedett vízmennyiség miatt több vízesést láttunk. Nem beszélve a csodás és hatalmas jégcsapokról.