Virgil

Március 25-ét mutat a naptár. Már, ha jól látok... Ennek ellenére az időjárás inkább decemberi/januári. Pár nap, és itt a Húsvét, de a Virgil névre keresztelt hóvihar éppen úgy döntött meglátogat bennünket. S mielőtt tovább áll kelet felé megbombáz legalább 20 centi hóval, megbénítja a közlekedést. Tegnap este jött az iskolából a telefon, hogy 2 órával később kezdődik az iskola - igazán optimistának bizonyult. Hajnali fél 6kor jött az újabb telefon, hogy elmarad a tanítás. A kis szomszédságok, ahová a buszoknak be kell térniük felvenni a gyerekeket, járhatatlanok. Az utakat délután 2 körül kezdték eltakarítani ott, ahol mi lakunk. Persze, a főbb utak járhatóak. Virgil megdöntött egy korábbi, 1912-es rekordot, már ami a hómennyiséget illeti. Egyébként egyfolytában havazik, kb. 0-1 fok van, holnap is max. 3 lesz. Utána talán melegszik az idő, és akkor mégsem a hóba rejti a Nyuszi a tojásokat vasárnap...

 

Esti kép

 

 

Reggeli edzés

 

Kicsit több, mint este volt...

 

 

A tavasz hamis hírnöke

A hóvirág talán az első virág, amely kibújik a tél végeztével. Azonban erről sajnos szó sincs. A tél továbbra is tombol a maga kemény mínuszaival, sőt hétvégére újabb havat hozó frontot jósolnak. Aminek bevallom, így március végén egyáltalán nem örülünk. És még jobban fáj a szívem, amikor megnézem az 1 évvel ezelőtt készült fotókat a blogon, amikor is már pólóban jártunk sétálni. Tavasz, mikor érsz ide?

 

 

Szaturnusz

   Megígérem, ez nem egy asztronómiai lecke lesz. :) A hurrikán elnevezésekhez hasonlóan, idén először a jelentősebb havat hozó frontoknak ábécé sorrend szerint különböző neveket adtak. Így a kedden késő délután térségünkbe érő front, a Saturn (Szaturnusz) nevet kapta. Hivatalos adatok szerint 4,4 hüvelyknyi hó esett. A kertükben 10 centit mértem. Hogy őszinte legyek, már nagyon várjuk a melegebb időt és a tavaszt. Sőt, a gyerekek már leginkább Húsvétra készülődnének, de a tél még egy kicsit kitart. Reggel 2 óra késéssel indult az iskola, így volt időm havat lapátolni a kocsifelhajtóról. Remélhetőleg idén utoljára...

A minap néztem meg a tavalyi márciusi fényképeket, hát azokon már rövid ujjú pólókat viseltünk. A téli tájról készült fotókat elnézve ez most nagyon hihetetlennek tűnik. Mármint, hogy itt is tavasz lesz egyszer.

   Délután kihasználva a hó pozitív oldalát elmentünk szánkózni a kb. 5 percre lévő Fishers Heritage Parkba. Mindkét gyerkőc nagyon élvezte, sőt úgy kellett elkérni a szánkót, hogy itt-ott mi is lecsúszhassunk egyszer-egyszer a dombról. Nyoma sincs a két évvel ezelőtti Bencének, aki 5 perc után alig várta, hogy hazamehessen. Anni továbbra is bátor kislány, Bence pedig szintén megbátorodott és számtalanszor csúszott le a dombról, majd húzta fel a szánkót. Barátokat is szerzett, nem unatkozott. Egy idő után megjött Apa egyik munkahelyi kollégája a két gyerkőcével, akkor indult csak el igazán a "buli".

Este vacsora és fürdés után nem kellett ám altató, elég hamar elcsendesedett a gyerekszoba.

 

Utcánk

 

 

Park bekötő út

 

Szánkós dombbal átellenben

 

Szánkózás

 

Alabama

    Idén is eltöltöttünk egy hetet a Mexikói öbölnél, egy Gulf Shores nevű városkában. Odaérkezésünkkor, az előző posztban is megemlített Debby nevű trópusi vihar tanyázott Florida partjaihoz közel. Elég nagy hullámokat kavart, és szürke felhőréteg borította az eget. Nem mozdult semmilyen irányba 1-2 napig, így nem tudtuk mennyire is pakoljunk ki a bőröndökből. Végül a "nemtudjukmilesz" után hétfőre már egész jó idő lett, keddtől pedig egy darab felhő sem volt az égen egész következő szombatig. (Debby Florida felé, keleti irányba távozott.) Szebb időt nem is kívánhattunk volna. Sok időt töltöttünk a tengerparton, ill. a bérelt apartmanhoz tartozó medencében. A gyerekek nem születtek kacsának, de úszógumival már szépen eljutnak egyik pontról a másikra. Egy napon aztán Apa és Zoli bácsi felváltva csobbantak a medencébe, több sem kellett vakmerő és bátor Anninak, aki aztán követte példájukat. A kis videó erről tanúskodik.

Minden nap szinte más arcát mutatta a tenger. Én pedig minden napot egy jó kis futással kezdtem. 6 nap reggele indult így és most nagyon hiányzik. Igaz, nem a tengerparton futottam, de a sós tengeri szél így is megcsapott minden reggel. Apa kisebb kirándulásokat is szervezett Zoli számára, mivel a fiúknak egy idő után unalmassá vált a napozás. Így elmentek a Fort Morgan erődbe, Blue Angels légi bemutatót nézni Pensacolába, USS Alabama hadihajóra. Apa szülinapját is megünnepeltük 28-án.

Az utolsó este aztán hajnalban arra keltünk, hogy Anni hányt egy nagyot. Na, akkor hajnali 2 és 3 között takarítás, ágynemű mosás, hajmosás, hajszárítás volt a program. Aztán még kicsit aludtunk is, majd 7 körül el is indultunk hazafelé. Valami vírust szerezhetett a kicsi lány, aki azóta már jól van.

Vihar

A szökőnap szuper időjárása után mondanom sem kell, hogy péntekre nagy vihart harangoztak be a meteorológusok. Államunk Indianapolistól délre fekvő részeiben közepes valószínűséggel fordulhat majd elő viharos szél, jégeső és tornádók - mondták. Elég korainak számít ez a fajta viharos időjárás, de hát álltunk elébe. Tudtam, hogy pénteken oviba kell vinni-hozni Bencét, akik most ráadásul egy kis kiránduláson vettek részt egy benti ugrálóváras helyen, a Bounce U-ban. Ez szerencsére 5 percre volt lakóhelyünktől. Délelőtt itthon voltunk még. Jött is az első felvonás: borsó nagyságú jég esett, villámlott dörgött...

Az ablakból figyeltük a gyerekekkel. Sajnos a komolyabb vihar megérkezését délután kb. fél 3-3 órára ígérték. Ez annyiból volt rossz, hogy akkorra kellett Bencéért autózni a Bounce U-ba. Annival korábban elindultunk, még beugrottunk egy boltba, kikölcsönöztük egy dvd-t estére, majd mikor kiléptünk és az autó felé vettük az irányt, mintha a szirénákat hallottam volna szólni. Jöttek-mentek az elég durva kinézetű fellegek. Elhajtottunk a gyerekek kirándulásának helyszínére. Mielőtt bementünk volna kicsi fiamért, felhívtam a kedvenc kínai kajáldát és megrendeltem az enyhén pikáns szechuáni csirkét, mégha szagolnom is kell estig... Mikor beléptünk az épületbe, a recepciós azzal fogadott, hogy tornádó riadó van. A gyerekek pedig bementek egy belső szobába és ott várják ki a végét. Mivel még nem ért ide teljesen a vihar, gondoltam elhozom hamarébb a gyereket. Nem voltak megrémülve, ott csücsültek mindannyian a fal mentén. Gyorsan el is indultunk hazafelé. 5 perccel később éppen kanyarodtunk a házunk felé, amikor belém hasított, hogy nem mentem be a szechuáni csirkéért. GYorsan beszaladtam megnézni a TV mit mond, mikor ér ide a vihar. Úgy ítéltem meg, hogy még van időnk. Hátraarc, vissza a kínaihoz. Ott már készen állt a kaja, fizettem és irány haza. Amikor másodszor kanyarodtunk a házunk felé, akkor kezdett el irtózatosan szakadni az eső. Épp-épp hazaértünk. A tornádó riasztást feloldották, és szerencsénkre bennünket elkerült. Délután fél 4kor kiderült az ég és szikrázóan sütött a nap, mintha mi sem történt volna.

A helyzet korántsem volt ilyen egyszerű Indiana déli részén. Úgy láttam az Index.hu is lehozta a marysville-i és henryville-i EF-4es tornádó által okozott pusztítást. 49 mérföldön át pusztított a forgószél. Sok ember meghalt. Egy húsz hónapos csecsemőre egy mezőn találtak rá. Szülei, testvérei elhunytak a tornádó miatt, ő még küzdött az életéért, de hétfőn lekapcsolták az életben tartó műszerekről. A városka a földdel lett egyenlő, törmelékhalom az egész.