Első nap az óvodában

   Annipanni nagyon várta ezt a napot és hát el is érkezett. Kicsit meg volt szeppenve, amikor bekísértem a termébe, de megtalálta a kis szekrényét, amelyen a neve volt feltüntetve. Lerakta hátizsákját, kiszedte az uzsonnás tasit, amelyet egy külön kosárban tárolnak ebédidőig. Aztán elbúcsúztam, ő leült játszani és eljöttem. Nagyon furcsa volt a csend az autóban, így zenét kapcsoltam, ahogy Bence mondaná "anya zenét". A délelőtti pár szabad órám gyorsan elszaladt. Délután 1-re mentem is Anniért, aki sokat mesélt. Festettek, kezet mostak ebéd előtt, imádkoztak is. Bemutatkoztak a többiek előtt, mindenkinek vinni kellett valami kedvenc tárgyat itthonról. Miss Holly és Michelle idén is gyártják a fényképeket az apróságokról, ígyhát volt miből csemegéznek ide a blogra is.

 

Indulás előtt

 Művek

 

Lincoln Park Zoo

   Már régóta szemeztem a chicago-i Lincoln parki állatkerttel, s ma végre ellátogattunk ide. Azt hittem, a gyerekeknek nagyon fog tetszeni, hiszen régen jártunk már állatkertben, de valószínűleg csak az én gyermeki énemnek hiányzott. Hamarosan rá kellett jöjjek, a gyerekeket nem túlzottan érdeklik az orrszarvúk, zebrák és társaik. Bence látott egy nyuszit, annak látványával meg is elégedett. A gorillát túl szomorúak látták, a csimpánz éppen a khm...végtermékéből művészkedett, az oroszlános épületben csak a hiúzt láttuk. A jegesmedve tetszett nekik, továbbá a kisebb méretű emlősök, ill. madarak.  Megfogadtam, hogy legközelebb akkor megyünk állatkertbe, ha ők kérik. Azért így is majdnem négy órát itt töltöttünk. Később megnéztük a Pisai ferde torony mintájára készült Chicago beli ferde tornyot. Aztán némi késői ebéd után elindultunk hazafelé. Szerencsére sem baleset, sem dugó nem hátráltatott és szerencsésen, időben hazaértünk. Holnap iskola, indul a hét. Anni pedig szerdán megy először oviba, már nagyon izgatottan várja.

  

Milwaukee

   Mielőtt vasárnap visszatértünk volna a nagyvárosi civilizációba, még megnéztünk két helyet, amelyek közel találhatóak az előző nap meglátogatott parkhoz. Az egyik egy szurdok völgy volt, amolyan Turkey Run kicsiben, a másik pedig a Kentucky-beli Natural Bridge kicsinyített mása is lehetett volna akár, bár névben megegyeztek. 

 

 

Wisconsin állam déli része eléggé dimbes-dombos vidék. A többi részén még sosem jártunk, arról nem nyilatkozhatok, bár szomszédunk, aki oda valósi talán többet tud erről.  Farmok és farmok egymás után. Legelők tarka tehenekkel. A tejtermékek ill. sajt államának is becézik.



A túrák után elautókáztunk Milwaukee-ba. Egyszer télen jártunk már itt, de most teljesen más arcát mutatta a hely. Volt módunkban újra látni a művészeti múzeum hajót formázó épületét, sétáltunk egyet a Michigan tó partján, majd Apának támadt egy ötlete és bérelt egy bringó hintót. Egy óra alatt szép kis távot tettünk meg. Kétszer leesett a lánc a kerékről, de Apa a nagy bringás megjavította, sőt még kedvezményt is kaptunk a kellemetlenség miatt. Láttunk 3 esküvőt, Annamarinak igazán tetszettek a fehér ruhás "princess"-ek, továbbá rengeteg sárkányeregetőt.

Forevertron

   Mindenfelé rálel az utazó ember fia helyi attrakciókra. Négy útikönyvet vettem ki a könyvtárból még az út előtt, hogy mégis legyen egy képünk arról mit érdemes megnézni, s mindegyikben szerepelt egy ócskavas telep. Dr. Evermore neveztű úriember elkezdett gyűjtögetni mindenfélét, majd mikor túl sok másnak szemétnek vélt dolog halmozódott fel a telephelyén, úgy döndött művészetet csinál belőle, így alakult meg ez az út menti Dr. Evermore Forevertron telep. Állatok, sőt kész madár zenekar, futurisztikus alkotások. Mintha valami sci-fi filmbe csöppentünk volna bele.

Az útikönyvben magyar vonatkozást is találtam, ígyhát nagyon örültem, mikor megtaláltuk a Wollersheim borászatot. Egy magyar grófnak, Haraszthy Ágostonnak köszönhető Sauk City város léte. Bár, az ő szőlője annak idején nem bírta ki a hideg wisconsini telet és odébb állt Californiába, egy német vállalkozó próbálkozásai jóvoltából mégis fennmaradt a szőlő. Finom boraik voltak egyébként.

 

 

Devil's Lake park

   Az egyik legnépszerűbb wisconsini parkot látogattuk meg szombaton. Többféle legenda is fűződik a park nevének eredetéhez. Már jóval a telepesek 1840-es évekre tehető érkezése előtt a tavat a helyi indián törzs "lélek" tónak nevezte. Egyrészt azt gondolták, egy meteor csapódhatott be, melynek következtében kerültek a nagy sziklák a környező dombokra. Egy romatikus legenda szerint a helyi indián törzsbéli leány, akit Minnewawának hívtak beleszeretett egy francia vadászba, Pierre-be. Ámde a lány törzséből való fiú, Windago is igényt tartott volna rá. Végül a versengésbe mindkét férfi belehalt, majd Minnewawa is véget vetett életének, hogy legalább lelke Pierre-ével lehessen. Azt mondják, a szerelmesek lelke a holdfényes éjszakákon látszik a tó felett. A helyet végül mégis a turisták ide csábítása érdekében nevezték Ördög tavának.

 

6 mérföldet túráztunk nehéz terepen, de a gyerkőcök nagyon élvezték a sziklamászást. Láttunk több érdekes szikla formációt, körbe túráztuk a tavat. És ezzel a nap nem is ért még véget. (folyt. köv.)

Hosszú hétvége

   Minden szeptember első hétfőjére esik az USA-ban a munka ünnepe, azaz a 'Labor Day'. Ez a hosszú hétvége jelzi egyébként a nyári szezon végét is, annak ellenére, hogy az iskolai tanév már 2-3 héttel ezelőtt elkezdődött. Mivel mostantól mi is az iskolai szünetekhez vagyunk kötve úgy gondoltuk kihasználjuk és elutazunk hétvégére. Mivel esőt ígértek, azaz Izsák, a trópusi vihar maradványai pont hétvégére értek volna ide, olyan helyet céloztunk mely, amely nem esett bele az esőzónába. Így esett választásunk Wisconsin államra, azon belül is a Devil's Lake parkra.

 

Pénteken délután indultunk. Mondani sem kell, hogy többször álltunk dugóban, araszolgatva a 65-ös autópályán Chicago felé. Egyszer egy leégett kamion látványát pillantottuk meg, majd egy autó landolt az árokban.

Az esti chicagói forgalom sem volt gyenge, sokan döntöttek úgy, hogy utaznak... Este 10 körül aztán odaértünk az előzőleg legfoglalt szálláshelyünkre, Madison városába. A szombati napunkról a következő bejegyzés szól.