Világtérkép

Bence szerint így néz ki Földünk politikai térképe

Tik-tak

Órát állítunk. Itt a tavasz? :)

Anni művek

Napi 2-3 kifestő oldal biztosan készül. Ez most a kedvenc elfoglaltság.

Délutáni alvás

Annival sosem volt probléma, ha alvásról volt szó. Délután is tudta a dolgát, ment szépen lefeküdt az ágyába és aludt egy jót. Régebben akár 3 órát is, aztán kettőt, később aztán ez lecsökkent másfél órára. Aztán tegnap úgy gondolt őkelme, hogy elég nagyocska már ahhoz, hogy ne kelljen aludni. Sosem alkudozott velem, bátyja már 3 éves kora óta nem igazán akart délután aludni, de Anni mindig elfáradt ls igényelte az ebéd utáni pihenőt. Mostanra azonban eltanulta Bence kifogásait és ilyenekkel jön, hogy "Anya, én nem ásítottam. Nem akarok aludni.", vagy "Anya, én nem vagyok fáradt." Ma ilyet szólt: "Anni nagylány, nem akar aludni."

Hát így állunk. Két napja nem alszik délután és ezáltal elég hosszúnak bizonyulnak a napok. Számomra. :) Tegnap mint írtam játszótérre mentünk. Ma délelőtt, mivel Bence nem ment oviba az eltűnt náthája miatt, itthon voltunk. Volt időm végre átnézni mindkettejük ruháit, megint kinőttek párat, azokat elpakoltam. A hálószobánkban ott éktelenkedett egy nagy fekete zacskó, tele rég nem hordott ruhákkal, nem használt cipőkkel. Sikerült végre eltüntetni onnan úgy, hogy a Goodwillbe vittem adományként.

Aztán mivel egészségesnek nyilvánítottam kisfiamat, elmentünk bringázni egy parkba. Felszerelkeztem futócipővel, hogy ne maradhassak le túlságosan. Délután kertészkedtem kicsit, a gyerekek krétarajzokat gyártottak, ill. segítettek is kicsit. Na, de elkanyarodtam a témától. Be kell látni, lassan már közeledik a negyedik születésnap, és bizony eljön az idő, amikor már Anni sem akar aludni délután. Azért reménykedem lesz legalább 1-2 nap a héten, amikor azért elfárad... sajnos délután 6 felé már nem bír mit kezdeni magával, mert egyre nyűgösebb... de lesz ez még így se. :)

A szupergyors nátha

Kedden reggel szokásos módon elugrottunk konditerembe. Gondoltam edzek kicsit, a gyerekek is játszanak addig. Utána hazajöttünk, ebédeltünk. Megígértem a gyerkőcöknek, hogy elmegyünk a kedvenc játszóterükre délután. Az egészben csak az volt a bökkenő, hogy Bencén mintha a megfázás jelei kezdtek volna megmutatkozni. Orrfújások tömkelege és a többi. Láza nem volt. Legalább is a digitális hőmérő szerint nem. A másik higanyos szerint sem. Tegnap úgy tűnik éppen sztrájkoltak. Itthon nem találtam a digitálisba való pici elemet, elmentünk egy közeli patikába, ahol sikerült találnom egyet, s ha már ott jártam, vettem egy megfázás elleni homeopátiás szirupot, biztos ami biztos.

Anni nem aludt délután. Ez újdonság, de erről majd máskor. Bence pedig nagyon szeretett volna menni a "fogaskerekes" játszóra. Végül rábeszéltek és bő egy órán át szaladgáltunk. Itt nem is látszódott betegnek, szerintem jót tett Bencének az izzasztás.

Hazajöttünk, megtörtént az elemcsere, de csak 36,8 volt a hője. Az orra azonban folydogált, sőt az egyik szeme is elkezdett könnyezni estére. Írtam is az óvó néniknek emailt, hogy a gyerek ma hiányozni fog, mert beteg. Felkészültem az éjszakai ébredésekre, de semmi nem történt. Szokásos időben keltek reggel és csodálkozva vettem észre, hogy a gyereknek kutya baja. Ez valami szupergyors lefolyású nátha lehetett. Mivel allergiáról nem tudok, maradjunk is ennyiben.

Házikó

Múlt héten vagy már van az kettő is, Apa segített a szomszédunknak elszállítani az újonnan vásárolt tűzhelyet. Ennek doboza pedig a nappalink és étkezőnk határán landolt abból a célból, hogy Apa majd felhasználja saját célokra. Végül jött egy kreatív ötlet és a dobozból egy kis házikó készült hétvégén a gyerkőcök legnagyobb örömére. Azóta is élvezik, hogy benne játszhatnak. Kivéve akkor, amikor éppen nehezükre esik osztozni. Egyébként most művészeti galériának néz ki, mivel legutóbbi rajzaikat ragaszották a belső ill. külső falakra.

Viharvadászok

Nem tudom milyen néven fut, ha egyáltalán fut Magyarországon ez a TV műsor, itt mindenesetre Stormchasers-nek nevezik és azon kis csoportokról szól, akik tudományos célzattal a tornádókat hajszolják. Az egyik csapat tagja Sean Casey, aki 3D-s ismeretterjesztő filmet készített, amelyet ő maga az Indianai Állami Múzeumban található IMAX-ben reklámozott ill. mutatott be. Sean magával hozta TIV-et a páncél autót is. Apa elment: megnézte, megszagolta, kérdezett. Azt mondja jó volt. Várjuk a következő szezont, reméljük felénk nem jönnek...

Vihar

A szökőnap szuper időjárása után mondanom sem kell, hogy péntekre nagy vihart harangoztak be a meteorológusok. Államunk Indianapolistól délre fekvő részeiben közepes valószínűséggel fordulhat majd elő viharos szél, jégeső és tornádók - mondták. Elég korainak számít ez a fajta viharos időjárás, de hát álltunk elébe. Tudtam, hogy pénteken oviba kell vinni-hozni Bencét, akik most ráadásul egy kis kiránduláson vettek részt egy benti ugrálóváras helyen, a Bounce U-ban. Ez szerencsére 5 percre volt lakóhelyünktől. Délelőtt itthon voltunk még. Jött is az első felvonás: borsó nagyságú jég esett, villámlott dörgött...

Az ablakból figyeltük a gyerekekkel. Sajnos a komolyabb vihar megérkezését délután kb. fél 3-3 órára ígérték. Ez annyiból volt rossz, hogy akkorra kellett Bencéért autózni a Bounce U-ba. Annival korábban elindultunk, még beugrottunk egy boltba, kikölcsönöztük egy dvd-t estére, majd mikor kiléptünk és az autó felé vettük az irányt, mintha a szirénákat hallottam volna szólni. Jöttek-mentek az elég durva kinézetű fellegek. Elhajtottunk a gyerekek kirándulásának helyszínére. Mielőtt bementünk volna kicsi fiamért, felhívtam a kedvenc kínai kajáldát és megrendeltem az enyhén pikáns szechuáni csirkét, mégha szagolnom is kell estig... Mikor beléptünk az épületbe, a recepciós azzal fogadott, hogy tornádó riadó van. A gyerekek pedig bementek egy belső szobába és ott várják ki a végét. Mivel még nem ért ide teljesen a vihar, gondoltam elhozom hamarébb a gyereket. Nem voltak megrémülve, ott csücsültek mindannyian a fal mentén. Gyorsan el is indultunk hazafelé. 5 perccel később éppen kanyarodtunk a házunk felé, amikor belém hasított, hogy nem mentem be a szechuáni csirkéért. GYorsan beszaladtam megnézni a TV mit mond, mikor ér ide a vihar. Úgy ítéltem meg, hogy még van időnk. Hátraarc, vissza a kínaihoz. Ott már készen állt a kaja, fizettem és irány haza. Amikor másodszor kanyarodtunk a házunk felé, akkor kezdett el irtózatosan szakadni az eső. Épp-épp hazaértünk. A tornádó riasztást feloldották, és szerencsénkre bennünket elkerült. Délután fél 4kor kiderült az ég és szikrázóan sütött a nap, mintha mi sem történt volna.

A helyzet korántsem volt ilyen egyszerű Indiana déli részén. Úgy láttam az Index.hu is lehozta a marysville-i és henryville-i EF-4es tornádó által okozott pusztítást. 49 mérföldön át pusztított a forgószél. Sok ember meghalt. Egy húsz hónapos csecsemőre egy mezőn találtak rá. Szülei, testvérei elhunytak a tornádó miatt, ő még küzdött az életéért, de hétfőn lekapcsolták az életben tartó műszerekről. A városka a földdel lett egyenlő, törmelékhalom az egész.

Szökőnap

Február utolsó napjára kitavaszodott. Plusz 20 fok volt ma. (Persze, holnap kevesebb lesz, pénteken szintén meleg, de vasárnapra már nulla fok és hó.) Ennek örömére miután Bencét felvettük az ovinál, nem haza, hanem a dínós játszira mentünk bringázni. Anni a futóbringán már utolérhetetlen, Bence a pedáloson, kétkeréken szintúgy. Mivel délelőtt a konditeremben már megdolgoztattam magam, délután nem vettem fel futócipőt, pedig nem ártott volna. A gyerekek szépen elhúztak, én pedig loholtam utánuk. :)

Big Splash, avagy a nagy csobbanás

Egy ideje nem jártunk sehol, Apa pedig gondolt egyet és a múlt hétvége közeledtével a tudtomra adta, hogy elutazunk és nem kell mást csomagolni, mint fürdőruhát. Meglepi volt az egész, fogalmam sem volt merre indulunk, nem is próbáltam kitalálni, bár abban nagy vagyok. Pénteken ovi után bepakoltam, Apa is hazajött és még aznap autóba pattantunk és Dél Indianába hajtottunk. Azon a vidéken található egy French Lick nevezetű fürdővároska. Több hotel, fürdő ill. egy kaszinó is található ott, de Apa a Big Splash beltéri aquapark szállodájában foglalt 2 éjszakára szállást. Pénteken már nem maradt időnk csobbanni, a vacsorával és rendezkedéssel voltunk elfoglalva. Szombaton reggeli után, a fél 10-es nyitás után azonban már bent voltunk a medencében. Több attrakció várja a vendégeket. 4 nagy tobogán, amelyből kettőben nagy méretű úszógumin ülve lehetett lecsúszni. Ezeket Anni nem próbálhatta még ki, mivel nincs 42 inch magas, Bence azonban egyszer rábeszélhető volt arra, hogy Apával lecsússzon. Gyerekek, sőt kis totyogók részére is voltak kis csúszdák, pici medencék. Az egész épületben pedig egy kb. kilencven cm mély 'Lost river' - Elveszett folyó kanyargott. Lassú sodrásának köszönhetően úszógumin elnyúlva lehetett élvezni a semmittevést. A gyerekek először bátortalanok voltak az ő korosztályuknak való csúszdákon, de elég volt velük 1-2-szer lecsúszni, utána már csak azt számoltuk hányszor másszák a lépcsőket a csúszda tetejéig, majd csúsznak le. Nagyon élvezték mindketten. Mi felnőttek pedig váltottuk egymást a nagy csúszdákon. Szombaton délután mindannyian aludtunk kicsit, majd visszamentünk a második felvonásra. HIába havazott kint és volt borongós idő, a benti meleg és műpálmafák biztosították a nyugalmat. A vasárnap első fele is a pancsolás jegyében telt. A szállodából ugyan 11-ig ki kellett jelentkezni, de az aquaparkot még délutánig élveztük. Ott átöltöztünk és elindultunk hazafelé. Szuper élmény volt és tényleg lazítottunk egy jót.