Hamilton megyei vásár

   Úgy nagyjából két héttel az Indianai állami vásár előtt rendezik meg a Hamilton megyei vásárt. Nagyságban sokkal kisebb, mint az Indianapolisban rendezett társa, de minket, ill. Bencét leginkább csak a nyulak kötik le. Emiatt pedig az elmúlt napokban kétszer is kilátogattunk. Pénteken egy ideig a nyúl show-t néztük, ahol ugye fajtánként a nyulakat nézték és a kategória győztesei kék szalaggal gazdagodtak. Akkor mivel ki-be hordozták a nyuszikat a sátorból a bemutató részlegre, nem is lehetett közel menni hozzájuk. Ígyhát bepótolandó, hétfőn délelőtt ellátogattunk a vásárba, és szerencsével jártunk. A nyuszi imádat továbbra is folytatódik. Vajon meddig? :)

 

 

Szombaton születtek...

 

 

 

Tüzijáték

   Mint az előző bejegyzésben írtam, július 4.-e nem maradhat el tüzijáték nélkül. Az előző években Indianapolis belvárosában, a Veteránok parkjából néztük, ahogy a Regions bank tetejéről fellövik a tüzijátékot, idén azonban közelebbről, Fishers és Geist határán, a víztározón lévő hídon vártuk az este 10 óra 10 percet. Ekkor vette kezdetét ugyanis a show. A tóról, modern zenei aláfestéssel, bár Katy Perry még mindig sok(k) nekem. Szép volt, a gyerekeknek nagyon tetszett, bár kikerülni a helyszínről érdekes volt. Zombi filmekhez hasonló menetelés, autóba beszállás, majd értelmetlen forgalomban ülés következett. Indyből hamarébb haza szoktunk érni, pedig messzebb volt, mint Fishers keleti oldala. 

 

Anni arcát még otthon "hazafiasra" festettem

 



 

Negyedik fotóm a helyi újság (indystar) internetes kiadásában is megjelent. :)

 

Július 4.

A Függetlenség napja, amolyan augusztus 20.-ának megfelelő ünnep itt az USA-ban. Sokszor írtam róla korábban és nem ismételném önmagam, a Wikipedia sok információt tartalmaz.

Idén brigázással és tüzijátékkal "ünnepeltük" ezt a napot. Utóbbi alatt azzal viccelődve, hogy komolyan nem kellett volna a szülinapom előestéjén ekkora csinnadrattát rendezni. :)

 

Bár, én inkább azon lepődtem meg, hogy még járni tudtam 43 km bringázás után...

Benne voltunk a ház csinosítgatásában, erre Apa kitalálta, jól fog esni mindannyiunknak egy kis pedálozás a Monon neveztű ösvényen. Mondanom sem kell, hogy utoljára 5-6 éve ültem bringán. Úgy volt, hogy ő majd húzza az utánfutóba éppen csak beleférő 2 gyermeket, én pedig az ő bringáján tekerek majd, amelynek egy villája van... Tuti elvágódok vele 3 meter után, mert azt hiszem balra akar dőlni velem - gondoltam. Fura egy masina, na! Aztán nem így lett. Úgy látszik mégiscsak van haszna annak a konditerembe járásnak, mert meg sem kottyant, hogy a 96-os utcától eltekertünk Indianapolis belvárosába, egész az állatkertig, majd hazafelé, felpartnak a 96-os utcáig, ahol az autót hagytuk. Azóta is büszke vagyok magamra, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól bírom és még el sem fáradok. Mondjuk az alsó fertályam fájt az üléstől. :)

 

Rájöttem, hogy nem is néz ki olyan rosszul ez az Indianapolis. Bár tény, hogy vannak lepukkant negyedei, de azoknak is megvan a szépségük. :)

 

 

Nyulak

Csak, hogy az utókornak is megmaradjon Bence nyulak iránti szeretete, íme pár darab kép, melyből az elsőt a Ritchey Woods bekötő útján, a többit pedig a kertünkben fotóztam.

Szobafestő-mázoló

Egyszerűsítve, festőnek léptem elő, mármint ami a házunkat illeti. Efféle paparazzi fotók bizonyítják a címet, amelyet konyhabútor restaurálás ill. az ódivatú barna ajtókeretek és szegélyek fehérre festése után szereztem. Ja, igen. Az utóbbi két hétben konyha felújítást tartottunk. Nem mondom, hogy álomkonyha, de sokkal jobb, mint volt...

Néha még Anni is besegített.

Újra itt!

   Újra itt vagyok a blogszférában... Gondolom, sokaknak fel sem tűnt, bár majdnem egy hónapig szüneteltettem a blogot. (Köszönet azoknak, akik érdeklődtek!) Az élet zajlik tovább, sőt kicsit még izgalmasabbá is vált az utóbbi időben. De ennek miértjéről egyenlőre nem kívánok beszámolni. Mindent a maga idejében. Viszont, hogy ne kelljen túl sok mindent egyszerre lejegyezni, apránként / utólag beszámolok pár megtörtént eseményről.

Anni szülinapjával kezdetét vette a nyár és a szülinap-sorozat. Június 28-án Apa 37 éves lett, rá egy hétre, július 5-én pedig az én 35. szülinapomat ünnepeltük.

Voltunk kirándulni, bringázni erre-arra. Szépen sorjában haladva, Apa munkahelyétől nem messze található Mounds állami parkkal kezdeném. Régebben jártunk már itt, de most alaposabban feltérképeztük hármasban ezt az erdőt. Hiába, na! Szeretjük a természetet.

 

Amikor jó idő van, a gyerekek csobbannak itthon. Bár az utóbbi 2-3 hétben - a tavalyi évvel ellentétben, amikor is szárazság volt, - most sokkal változékonyabb az időjárást. Mostanában a 10 napos előrejelzés nem ígér esőt és ezt élvezzük is.

 

 

5 éves státusz

   Dokinál jártunk Annamarival, így aztán hivatalos adataim vannak az újdonsült 5 évesről. 18,25 kg és 113 cm. Kapott még 2 oltást, amelyre szükség volt a kindergarten megkezdése előtt. Először történt, hogy nem sírt. Nagyon bátor volt, ezért választhatott egy kis ajándékot a kincsesládikóból. Egészséges és ez a lényeg!

 

 

5 éves

Kirándultunk, piknikeltünk, szülinapot és Apák napját ünnepeltünk...