Anni múlt héten emlegette, hogy már régen jártunk a Conneren, és milyen igaza volt. Miután a konditeremben igyekeztem lépéseim számát gyarapítani, átöltöztem rendes ruhába és elindultunk a préri felé. A gyerekeknek nem mondtam hová megyünk, de amikor a 131-es utcáról jobbra kanyarodtam, Bence megpillantotta a színes hőlégballon tetejét és hirtelen már nem is volt titok az úticél.
A hely délelőtt 10-kor nyit, de 10:10-kor tele volt a parkoló. A jegyeknél is sorban álltunk egy ideig, mire végül odarendeltek egy plusz dolgozót, hogy a tagságival rendelkezőket hamarább beengedjék. Ma már egész hűvös volt az idő és bár ettől a héttől kezdve nyitva tartanak a kültéri tárlatok, addig bírtunk csak kint lenni, amíg megnéztük az állatállományt. Utána tettünk egy rövid sétát: gyertyát öntöttünk, gyógynövényeket szagoltunk, múltat idéző szállodában jártunk, amelyben az ágyak nem tűntek túlságosan kényelmesnek. Az időnk többi részét aztán inkább a tudományos laboratóriumban töltöttünk, hogy az elektromossággal barátkoztak a gyerekek. Kicsit később, a kihagyhatatlan játszóházban Bence megtalálta kedvenc nyusziját, akinek répát adott, majd talicskába rakva utaztatta körbe-körbe. Annamari bevásárolt, főzött nekem. Ebédidő közeledtével aztán hazaindultunk. Azt hiszem sikerült lefárasztani őket, mivel alszanak. És még nem is tudják mi vár rájuk a délután... ;)
No comments:
Post a Comment