Eltelt a tanév első hete, pontosabban az első három tanítási napja. Tudtam, hogy nehéz lesz és talán pár könnyem is kicsordul, végül nem így alakult. Szerdán reggel megfelelő időben vártuk a sulibusz érkezését közvetlenül a házunk előtt. Teltek, múltak a hosszú percek, majd végül 9 óra környékén felhívtam az iskolát, hogy mi a helyzet azzal a sulibusszal, mert valahogy még mindig nem ért ide, pedig 8:23-kor kellett volna felvegye Bencét. Már tudtak a problémámról, és majdnem egy órás késés után 9:15-kor megjelent a busz, és vitte is Bencét a suliba. Nekem pedig csak azon zakatolt az agyam, hogy "na, szép dolog rögtön első nap elkésni..." Mivel inkább idegesebb voltam, mint szomorú, elmaradt az egerek itatása. :)
Leszögezném, hogy nem ő volt az egyedüli aki késett, hanem az egész busznyi gyerek. Mindenki fényképezte a gyerekét. S akik autóval vitték csemetéjüket az iskolához, azoknak sem sikerült időben elintézni a procedúrát. (Tudom ezt más anyukákkal történt beszélgetések után.)
Egész nap, és úgy általában minden nap nagyon sokat gondoltunk rá, vajon mit csinál, ismerkedik-e, nem rosszalkodik-e. Hiányzik nagyon. Lezárult egy korszak az életünkben, nyitottunk egy új fejezetet...
Meglepetésemre viszonylag sokat mesél a napjairól, bár tény, hogy úgy kell kihúzni belőle. Voltak az iskola játszóján, írtak betűket és számokat, játszottak a termükben. Gyakorolták, mit kell tenni tűz esetén. Panaszkodott, hogy mások nem engedték ezzel vagy azzal játszani. Tegnap megütötte egy kisfiú, amikor sorban álltak, hogy a kantinba menjenek ebédelni. Ő aztán cserébe bepanaszolta. Még mindig jobb, mintha visszaütött volna. Tudniillik kidergartenben a magatartásra helyezik a hangsúlyt. Minden nap nézik a viselkedésüket, majd ennek megfelelően különböző színű filccel a tanár bejelöli a naptárban, hogy jó nap volt-e, esetleg rá kellett-e szólni a gyerkőcre, ült-e büntiben...stb. A zöld színű a legjobb - egyenlőre ilyen színű bejegyzéseket hozott haza. Azonban mesélte, hogy volt aki kéket vagy sárgát kapott.
Első nap nagy matricával érkezett haza Bence. Pénteken hazakapták a kis kifestőt, formafelismerő lapokat, amelyeket az iskolában csináltak. Jövő héttől aztán komolyabban belevágnak a színek, formák, számok és szavak világába.
Csütörtökön már arról is mesélt a Bence, hogy egy kislánnyal játszott, aki tetszik neki. A nevét nem tudja, kíváncsi vagyok ma megkérdezi-e. (Nem derült ki továbbra sem, de mondta, hogy vele szemben ül az asztalnál, s amikor ott voltam egy Mia név rémlik.) Emlékszem az oviban is sokáig tartott a 13 név megtanulása, talán 24-et még tovább tart majd memorizálni. Mosolyogva jön haza, lelkesen indul reggel, meglátjuk meddig marad ez így. Olyan nagyfiús már, el sem hisszük.
Nagyon várja, hogy jöjjön a busz
Ott jön a busz!
A mosolyogós hazaérkező
No comments:
Post a Comment