"Nem akarok iskolába menni!"

   A múlt héten volt néhány nehéz reggel amikor is Bence azzal az elhatározással kelt fel, hogy nem akar iskolába menni. Amióta iskolába jár, még egyszer sem fordult ez elő, nem is tudtuk hirtelen mire vélni. Azt hittük, valamelyik osztálytársa csúfolja vagy valaki bántotta és az váltotta ki ezt a pálfordulást. Így ment ez keddtől csütörtökig fokozatosan rosszabbra fordulva, egyre több sírással, hisztivel. Illetve azzal a kijelentéssel, hogy az iskola unalmas. (Márpedig tudom, hogy Mrs. Boyd igazán igyekszik érdekessé tenni, már csak abból is ítélve, amikor segédkezem neki és fénymásolok, látom milyen jópofa kis feladatlapokat kapnak majd a gyerkőcök. Az én szememmel nézve mindenképp.)

Miután kiderítettük, hogy senki nem bántotta nagyobbik csemeténk, az interneten olvasgattam és ekkor jöttem rá, mi is lehet a probléma valódi oka. Nagyon vártam, hogy hazajöjjön a suliból, hogy megbeszéljem vele a dolgot és lám, rátapintottam a lényegre...

Tudni kell, hogy az autóm szervizben van, hogy miért azt inkább nem taglalnám. :( Autó híján pedig nem nagyon mozgolódhattam és Bence az egészből azt vonta le, hogy Anya és Anni itthon vannak, neki ennek ellenére mégis iskolába kell menni. Ráadásul mindhárom napon, amikor a reggelt hisztivel kezdte kék kártyát kapott, tehát nem viselkedett példásan. Tudtam, hogy ezzel "büntet", hiszen az utóbbi időben sorra hozta haza a zöld (jó) kártyákat. Azt mondta nekem, hogy nem szereti, hogyha mindenki itthon van és neki el kell menni, szereti, ha együtt vagyunk. Miután megbeszéltük az ügyet, pénteken csodák csodájára nem volt reggel hiszti, sőt aznap megkapta iskolai pályafutása első lila kártyáját, amely még a zöldnél is jobb. Kapott jutalomként sok játék centet, és büszkén sorolta, hogy ő egy "resourceful, responsible and respectful" (találékony, felelősségteljes és tisztelettudó) diák. Nagyon büszke volt magára, és mi is rá. :)