Január közepén megérett bennem az elhatározás, hogy talán meg kellene szabadulni néhány felesleges kilótól. Ennek az ötletnek az adta a legnagyobb löketet, amikor kiderült az egyik konditermi mérlegelés után, hogy átszámítva kilóra, az itthoni mérleg bizony téved. Sajnos a rosszabb irányba...
Így aztán vettem két DVD-t, illetve megmaradt a kondiba járás. Csakhogy, nem a heti 2-3x-i "lötyögés", hanem a hét minden napján 45 perc kemény cardio. Továbbá legalább az egyik hétvégi napon is próbáltam gyors tempóban gyalogolni, kocogni vagy futni egyet. Sokban ösztönzött a lépésszámlálómmal kapcsolatos program, mely szerint naponta tízezer lépés, heti hetvenezer meg kell, hogy legyen. Ezek pedig nem voltak meg korábban. Ha visszanézem a heti jelentéseimet, növekvő tendenciát mutatnak a számok, de kb. március vége, április óta írhatom be a kis táblázatba elégedetten a hetvenezer feletti számokat.
Bevallom, 134 font voltam és azt tűztem ki célul, hogy 120 font legyek. Elértem a célom, de nem hagyom abba a tornát, ha fogyok még sem leszek kórosan sovány. Többet mozgok, egészségesebben eszem, de nem diétázom, csak jobban odafigyelek mit és mennyit. Ha csokira vágyom, azt is eszem, de nem megyek kiskanállal a Nutellába. Itt tartok most, és elégedett vagyok, persze mindig lehetne jobb...
És hogy a fogam hogy jön a képbe? Amikor tavaly új fogorvoshoz kezdtem járni, újra át kellett esni mindenféle röntgenen és szájban való turkáláson. Kicsi az állkapcsom, nehezen tisztíthatóak a bölcsességfogaim, ezért javasolta a doki, hogy szabaduljunk meg tőlük, nem mintha olyan rosszak lennének, sőt. Az alsó álkapcsomon van két görbe fog, amelyek helyszűke miatt nem fértek el egyenesen és az egyik gyökere kezd látszódni. A doki szerint tolódik ki és valószínúleg el fogom veszíteni, ha nem teszünk ellene. Tavaly az egyik, félig kinőtt fogamtól már megszabadítottak, múlt héten pedig ugyanazon oldalon a felső bölcsességfognak is búcsút kellett mondjak. Félig-meddig, mivel elkértem szuvenírnek.
Nem tudom, más hogy van vele, de úgy éreztem magam a fogorvosi székben, mint egy kisgyerek. Ott nyugtatgattak, hogy minden rendben van... Idegbajos voltam, pedig nem is fájt. A doki megnyugtatott, hogy gyorsan végzünk, és biztos gyorsabban, mint pár nappal azelőtt egy másik pácienssel, aki 91 éves volt. Az ő fogának kihúzásához nagyobb izomerőre volt szükség, hogy kijöjjön a helyéről. Azt mondta a doki, csak úgy ropogott... Én meg csak azon csodálkoztam, hogy egyáltalán volt foga. :D Na, mindegy. Aznap kissé fájt az arcom, de egy szem Ibuprofen már csodát művelt. A doki egyébként Vicodint írt fel, de látva Dr. House esetét a bogyóval, meg sem próbáltam kiváltani. Másnap még Apa egyik kínai származású kollégájának 'baby showerét' (babának szánt ajándékok zápora) is kibírtam, ami pozitívum. Nem akartam lemondani, meg hát jó volt végre megismerkedni vele, mivel eddig emailben értekeztünk csak.
Kicsit elkanyarodtam a témától. Zárószóként: könnyebb vagyok... de nem csak a két fog miatt. :)
No comments:
Post a Comment