Alabama

    Idén is eltöltöttünk egy hetet a Mexikói öbölnél, egy Gulf Shores nevű városkában. Odaérkezésünkkor, az előző posztban is megemlített Debby nevű trópusi vihar tanyázott Florida partjaihoz közel. Elég nagy hullámokat kavart, és szürke felhőréteg borította az eget. Nem mozdult semmilyen irányba 1-2 napig, így nem tudtuk mennyire is pakoljunk ki a bőröndökből. Végül a "nemtudjukmilesz" után hétfőre már egész jó idő lett, keddtől pedig egy darab felhő sem volt az égen egész következő szombatig. (Debby Florida felé, keleti irányba távozott.) Szebb időt nem is kívánhattunk volna. Sok időt töltöttünk a tengerparton, ill. a bérelt apartmanhoz tartozó medencében. A gyerekek nem születtek kacsának, de úszógumival már szépen eljutnak egyik pontról a másikra. Egy napon aztán Apa és Zoli bácsi felváltva csobbantak a medencébe, több sem kellett vakmerő és bátor Anninak, aki aztán követte példájukat. A kis videó erről tanúskodik.

Minden nap szinte más arcát mutatta a tenger. Én pedig minden napot egy jó kis futással kezdtem. 6 nap reggele indult így és most nagyon hiányzik. Igaz, nem a tengerparton futottam, de a sós tengeri szél így is megcsapott minden reggel. Apa kisebb kirándulásokat is szervezett Zoli számára, mivel a fiúknak egy idő után unalmassá vált a napozás. Így elmentek a Fort Morgan erődbe, Blue Angels légi bemutatót nézni Pensacolába, USS Alabama hadihajóra. Apa szülinapját is megünnepeltük 28-án.

Az utolsó este aztán hajnalban arra keltünk, hogy Anni hányt egy nagyot. Na, akkor hajnali 2 és 3 között takarítás, ágynemű mosás, hajmosás, hajszárítás volt a program. Aztán még kicsit aludtunk is, majd 7 körül el is indultunk hazafelé. Valami vírust szerezhetett a kicsi lány, aki azóta már jól van.