Biztosan én rontottam el valamit annak idején, amikor a még babának számító Bencével vagy Annival elkezdtem a zöldségeket és gyümölcsöket kóstoltatni. Amíg pürés és pépes állaga volt az ételnek, addig semmi problémájuk nem volt azzal, hogy milyen zöldséget esznek. Nyeltek mindent sorban, mint kacsa a nokedlit. Utána, mikor már darabosabb ételek jöttek, illetve az alma darabkák vagy más gyümölcsök sehogysem lehetett őket a megízlelésükre rávenni. Nem is részletezem, hogy Bence így 5,5 évesen szintén alig mer új ízeket kipróbálni. Gyümölcsöt semmit, zöldséget nagyon ritkán, max főtt állapotában eszik. Kivéve minden zöld színű... igen, nem sok választék marad. Annival azért könnyebb dolgom van. Eszi az almát, paprikát, főtt kukoricát kicsit, néha egy kis salátát. A minap éppen az eper megkóstolására vettem rá, hát muszáj volt lefotózni, hogy megmaradjon az utókornak. Igaz, hogy tejszínhabbal kellett ékesíteni, de epret evett. Nagy szó ez nálunk...
Hiába kínálgatom, hiába erőltetem, kényszerítem, nem igazán fogy a gyümi. Pedig Apa is, én is esszük, látják tőlünk minden nap, mégsem inspiráljuk. Próbáltam mézzel, próbáltam meggyőzéssel. Legyek tovább türelmes? Meddig? Majd kinövik...stb. nem nyugtat meg. Bevallom irigylem, akinek a gyereke szépen elmajszol egy banánt vagy megeszik pár szőlőszemet. Talán egyszer beszámolhatok erről én is. Egyenlőre maradnak a "zöldségkrémleveseim", amelyekben elrejthető némely kevésbé kedvelt zöldségfajta, ill. az olyan bátor pillanatok, amikor éppen kísérletezni vágyik a gyerek.
No comments:
Post a Comment