Versailles

   A hétvégi ajándék 20-22 fokos meleg időnek köszönhetően nem ültünk sokat itthon. Kivéve szombaton, bár a délután jelentős részét kertészkedéssel töltöttük. Vasárnap ebéd után pedig kirándultunk egyet a Versailles városka szomszédságában található, azonos nevet viselő állami parkba, ahol idén már jártunk párszor. Apa hegyi kerékpározott, mi hármasban pedig a kopár erdőben túráztunk egy jót. Nem sok állatot láttunk, de nem is csoda, hisz amilyen zajosan csörtettünk az avar lepte ösvényen, az őzek már kilométerekről tudták, hogy megyünk. :)

Hazafelé jövet betértünk egy jó kis barbeque étterembe Greensburgben. Nyamm.

 

A hétfő reggel aztán esővel és +6 fokkal indított, amelyből 10 órára erős havazás lett, majd 3 fok. Szerencsére már kitisztult az ég, de a hétvégi melegnek búcsút inthetünk. Nem lesz már idén ilyen kellemes idő.

 

 

Sztár diák

   Múlt héten Bence volt a kindergarten csoportjában a sztár diák. Vihetett be fényképeket a családról 1-2 játékot, a kedvenc könyvét. Kedden egy kis prospektust készítettünk, amelyben benne volt róla pár szó, ill. az ő kedvenceiről pár érdekesség. Szerdára, nekünk szülőknek kellett egy kis történetet fabrikálni, amelyet Mrs. Boyd felolvasott a csoport előtt. Csütörtökön az osztálytársai rajzoltak Bencének mindenfélét, amelyet aztán kis könyvvé fűzve pénteken megkapta ajándékként. Nagyon élvezte, hogy ő lehetett a sztár. Ráadásul, mint az előző bejegyzésben arról már írtam, kiesett a foga is. Az oviban kis tooth chart-ot, azaz fog táblázatot vezetnek arról, kinek hány foga esett már ki. Bencus kapott egy matricát is, boldog volt. Sajnos a fog nem került elő. :(

 

 

Bence műve

 

Néhány rajz az osztálytársaktól

 

Bence ezen kacagott a legtöbbet :)

 

Foghíjas

Breaking news - Kiesett Bence első foga. Elmondása szerint az iskola játszóterén történt, hintázás közben. Először majdnem lenyelte, de sikerült kiköpnie. A baj csak az, hogy utána nem találta meg, pedig Leo nevű kispajtása is segített a keresésben.

Délután szokásos módon a ház előtt vártam a sulibusz érkezését, és már a buszsofőr újságolta a híreket. :)

 

 

Halloween

    Anni ovijában rendeztek egy kisebb Halloween parádét a gyerkőcöknek. Ez már csak azért is érdekes, mivel az ovi a templom egyik szárnyában üzemel. Hát pogány szokás ide vagy oda, minden amerikainak amolyan maskarás ünnep ez. A 12 év alatti gyerkőcöknek pedig még nem is ciki házról házra járni és cukorkát kéregetni. 

Apa ismételten bevállalta, hogy a hideg ellenére elmegy a gyerekekkel egy körre a szomszédságban, én pedig itthon tartottam a frontot. Sok gyerkőc meglepetésére amolyan szolíd banyának öltözve nyitottam ajtót. Jöttek is sorra az állatos, hercegnős és szuperhősnek öltözött "trick-or-treat"-elők.

Pár ovis ill. itthoni kép...

 

 

Jack-o'-lantern

   Idén sem maradhatott el a szokásos tökfaragás itthon. Bencéét még vasárnap megcsináltam. Annié pedig az ovijában készült, ahol tegnap este rendeztek amolyan apa és gyermeke tökfaragó estet.

Plecsni

   Ezek az amerikaiak szeretik a formalitásokat és az okleveleket is minden bizonnyal. Bence tegnap leszállt a sulibuszról és meglobogatta előttem, mit kapott. Egy plecsnit arról, hogy az első negyedévben nem hiányzott egy napot sem az iskolából. :)

 

Gyuszi, a rosszabbik fajtából

   Mint ahogy említettem volt, Bence most már pár napja betegeskedik. Mivel nem volt láza, ezért elengedtem suliba reggel, mert úgy véltem, a nehezén túl van. Délután ismét hőemelkedése volt, így végül mégis csak elvittem dokihoz délután. A verdiktre nem kellett sokat várni. Streptococcus okozta torokgyu(szi)lladás. Kapott antibiotikumot. Reméljük hamar rendbe jön.

Világítótornyok

   A Michigan tó körül elég szép számban előfordulnak, ill. megmaradtak a világítornyok az utókornak. A pénteki nap első felét azzal töltöttük, hogy meglátogattunk két helyet is. Az egyik az Old Mission, a másik a Grand Traverse nevet viselte. Persze különböző helyen helyezkedtek el. Miután visszementünk az "Alvó maci" parkba egy harmadikat, a Point Betsie-t is megnéztük, bár ez utóbbi hivatalosan már zárva volt.

 

Old Mission

 

 

Ezen a ponton pontosan félúton voltunk az egyenlítő és az északi sark között.

 

Grand Traverse

 

Point Betsie

 

 

A pénteki nap folyamán döbbentünk csak rá, hogy ténylegesen véget ért a turista szezon ezen a vidéken. A kikötők szinte üresen állnak, turisták sem nagyon voltak, nem beszélve az olyan kalandvágyókról, mint mi magunk.

Délutánra valamelyest felszakadozott a felhőzet és kisütött a napocska, ígyhát beiktattunk egy másfél mérföldes sétát a homokdűnék között. Megnéztünk több kilátót, láttunk őzeket, vadpulykákat. Egyébként a hűvös idő ellenére a látvány mindenképpen kárpótolt, és nem mondanám, hogy rossz döntés volt, hogy északra indultunk el a meleg Florida helyett. :)

 

 

Annyit még hozzá kell tegyek, hogy egy nappal rövidebbre sikeredett a kiruccanás. Bence sajnos belázasodott, ígyhát inkább hazafelé vettük az irányt. Úgy döntöttünk, legközelebb nyáron ellátogatunk a Mackinac szigetre is. Hazafelé megálltunk Holland nevű városkában, ahol szintén található egy világítótorony. A tóparton elfogyasztottuk ebédünket, ill. strigula. Csak szerettük volna, ugyanis egy tucat sirály is a kajára pályázott, úgyhogy az autóba menekültünk a piknik asztaltól. Utána elsétáltunk a stégre, megnéztük a kis piros tornyot, majd hazafuvaroztam a családot. Bence állapota egyébként javult, de még nem tökéletes... reméljük hamar rendbe jön.

 

 

Alvó maci

   Őszi szünet lévén, csütörtökön és pénteken nem volt sem iskola, sem óvoda, ígyhát gondoltuk kihasználjuk a jó hosszú hétvégét és kirándulunk. Az indulás előtti este tisztázódott, hogy a szélrózsa mely irányába is induljunk el, mert az időjárási jelentések nem voltak igazán kedvezőek. Mindenfelé esőt ígértek hol péntekre, hol szombatra, de a hétvégére az egész Közép-Nyugaton jelentős lehűlés jött a +25 fokok után. Amint azt majd a fotókon is látni lehet, a csütörtöki rövidujjú viseletet másnap kabátra és sapkára cseréltük.

Végül észak felé indultunk el. Indiana északi szomszédja Michigan állam. Jártunk már itt több alkalommal is, habár Michigan északi részén még eddig sosem. Itt található a Sleeping Bear Dunes National Lakeshore, azaz az Alvó maci dűnék nemzeti tópart, ha már nagyon magyarosítani szeretném. Homokdűnék, Michigan tó, erdők, világítótornyok, borászatok, kisebb tavak vidékeként is jellemezhetném röviden. Bő másfél hónapja a Michigan tó nyugati oldalán, Wisconsinban jártunk és bár Michigan állam is hasonló területen terül el, mégis teljesen más. Vegyes erdők, ill. fenyvesek borítják, gyümölcsösöket, szőlészetek láttunk, míg Wisconsinban kukoricatáblák ill. legelők váltották egymást. Röpke 6,5 órás autóút állt előttünk és mivel délután 3-ra odaértünk a parkba, és megvettük belépőnket, elsőként a Sleeping Bear nevű dűnékhez mentünk. Egy rövid séta után a Michigan tó partján találtuk magunkat. Élveztük a látványt, a távolban elterülő kis és nagy Manitou szigeteket, ahová sajnos már nem tudtunk ellátogatni, mivel a szezon véget ért és a hajók a kikötőkben, tárolókban várják a következő 2013-as szezont.

A Michigan tó akkor lepne meg bennünket, ha nyugodt arcát mutatná, viszont csütörtökön legalább meleg volt. Arra viszont nem voltunk felkészülve, hogy a szél fondorlatos és undok módon ránk támad és homokkal bombáz, amely úgy hatott, mintha a karjaink több száz pontján szeretne egyszerre oltást adni. Még jó, hogy a hátizsákomba bepakoltam a gyerkőcök kabátját, nekik nem kellett szenvedniük. :)

Kiszemeltünk egy egész magas dűnét és visszaúton az autó felé megmásztuk azt. Nem is volt olyan egyszerű, de diadalmaskodtunk felette. Mivel volt még időnk, ellátogattunk egy szellemvárosba, Glen Haven-be, amely az 1900-as évek elején virágzott. Amolyan hajózási és halászati központ volt. Pár jelentősebb épület ma is létezik, de persze a szezonnak vége, így csak kívülről tudtuk megnézni. Bevallom, a helyi Conner préri múzeum után nem is vágyódtunk azért túlzottan, hogy megnézzük, de sétának megtette.