Bencénél pedig továbbra is tombol a Titanic mánia. Minden nap többszer részletezi hogyan süllyedt el a hajó, le is rajzolta már sima papírra, mágneses rajztáblára... A játszóházban pedig újra és újra megépíti és amikor értük megyek, hozza megmutatni.
Múlt héten több időt töltöttünk játszótereken, mivel végre normális idő volt. Kicsit elég volt már a bolondos áprilisból... de úgy néz ki a május se lesz sokkal jobb... Egyik nap Bence összetalálkozott egy ovis társával, vele játszott. Én pedig Apa egyik kollégájának feleségét pillantottam meg, amint a kislányát kergeti éppen. Jó érzés, amikor kicsinek tűnik a világ és véletlenszerűen ismerősökkel fut össze az ember. Anni és Bence sokat változtak egyébként, egyre jobban elbírkóznak az angollal, sőt hallottam már egymás között angolul beszélni őket. Ezen okból pedig nyitottabbak más gyerekek felé, hamar odacsatlakoznak szimpatikus gyerekekhez és azokkal játszanak. Nekem pedig nem marad más, mint álldogálni és figyelni őket...
No comments:
Post a Comment