Eltelt az iskolai tanév egy negyede. Ennek megfelelően felmérték a gyerkőcök tudását, majd erről egy személyes, negyed órás szülői értekezleten beszámolt nekem Bence tanító nénije, Mrs. Boyd.
Akadémiailag, ill. tudását illetően nincs probléma a nagyfiúval, sőt. Sok mindenben túlteljesített, ha fogalmazhatok így. A számok és betűk ismerete, ill. formák, színek és az ún. "sight words"-ök tökéletesen mennek neki. Sok mindenben év végi szinten áll.
Probléma nincs is igazából, kivéve a magatartást. Már írtam arról, hogy színekkel jelzik, hogyan viselkedett egy nap folyamán és ha valamiért rá kellett szólni, belekerül a kis naptárába és így mi is látjuk mi volt az oka, amiért figyelmeztetést kapott. Volt ebben a hónapban ugyanis kb. 2 hét, amikor majdnem minden nap rá kellett szólni, mert hangokat ad ki, amit lehet hogy ő maga már észre sem vesz, de meg kell tanulni csendben lenni és akkor megszólalni, amikor arra felkérik. Nem mondom, hogy ezt túl komolyan kell venni, de nem is legyintünk rá egyet, hanem igenis magyarázzuk neki, hogy miért nem szabad ezt vagy azt. Ennek ellenére büszkék vagyunk rá.
Mrs. Boyd mutatott két kiskönyvet is, amelyen a gyerkőcök az iskolában önállóan dolgoznak. Egyedül rajzolják, majd írnak hozzá szöveget. Bence egyik könyve autókról szól, a másik persze nyusziról, amelyen már meg sem lepődünk. Már a jelenlegi osztálya is tudja, hogy kedvenc állata a nyúl.
No comments:
Post a Comment