Virágfotók

Nagyon tetszik az új gép, szívesen kattintgatok vele. Most épp a virágokat céloztam meg. Bónusz: Annis kép.

Varsó

Az USA sok államában vannak hasonló nevű városok. Ott van a country zenéről híressé vált Nashville, amely például Tennessee államban található és nem összekeverendő az Indiana beli Nashville-lel. Ohio fővárosa Columbus, viszont Indianaban is van egy Columbus nevű városka. Aztán van nekünk egy Miamink is, amely közel sem hasonlít a Floridabelihez. Már ha csak a fellelhető pálmafák számát tekintem sem stimmelnek a számok. Észak-közép Indianaban található egy Warsaw, azaz általam egyszerűen csak Varsónak nevezett városka, amelyben lehet, hogy száz évvel ezelőtt még beszélt néhány család lengyelül, ma azonban egy mountain bike versenyt rendeztek a Winona tó körüli erdőben. Apát kísértük el, aki benevezett a versenyre és egész jó időt ment. Sajnos nem tudjuk hányadik helyen végzett, mert nincsenek még hivatalos adataink róla.

Délelőtt fél tízkor indultunk el itthonról, mert úgy számoltuk kell legalább két óra az utazásra. Hát, sajnos több lett kicsivel. Apának annyi ideje volt, hogy átöltözött, regisztrált és rá 5 percre már indították is az ő korosztályának csoportját. Azt mondta kb. 1 óra az egész. Gondoltuk mi addig egy közeli játszótéren múlatjuk az időt, de amikor elindultunk gyalog, úgy tűnt sokkal messzebb van, mint gondoltuk. Ígyhát visszafordultunk és elmentünk a verseny színhelyére, és milyen jól is tettük. Amikor odaértünk, már nem láttuk Apát, bent volt a pályán valahol, mi letáboroztunk először a rajtnál, onnan néztük hogyan rajtolnak a többi kategóriában benevezett nők, fiatalok és a 10 év alattiak. Olyan 40 perc eltelte után a hangosbemondó közölte, hogy lassan érkezik Apa kategóriája a célhoz, így átsétáltunk a tisztás másik oldalára és ott vártuk Apát, amint áthajt a célegyenesen. A versenyt rendezőknél valami technikai probléma merült fel, így sajnos még este sem tudjuk hányadik lett Apa, de ami késik nem múlik...

A verseny után nem sokkal elindultunk hazafelé. Először is megálltunk ebédelni, majd Kokomo városkában láttunk körhintákat, óriáskereket, gondoltuk a gyerekek majd biztosan élvezik. Nem tévedtünk, sok mindent kipróbáltak, amire a magasságukból kitellett. (El kell érni bizonyos magasságot, akkor szállhatnak fel egyedül az attrakciókra.) A képek magukért beszélnek...

Flowing Well park

A tavalyi anyák napját feltöltődéssel töltöttem, az idei nem volt egy lazulós típusú. Hármasban töltöttük a hétvégét. Apa Ohio-ban tekerte a mérföldeket egy bringatúrán, amelyen DC beli ismerőseink is indultak, így tudott velük találkozni.

Ettől függetlenül mi sem ültünk itthon. Szombaton a Ritcheyben sétáltunk egy nagyot, délután kertészkedtem pár órán át a lelkes segítőimmel. Ma a vasárnapi ebéd főzése után volt még egy szabad óránk, így elugrottunk a játszótérre, aminek köszönhetően ma kivételesen mindkét gyerkőc aludt délután, így nekem is volt egy kis nyugtom. Délután pedig elmentünk egyet sétálni a Flowing Well parkba, amelyet egy patak szel át. Annak partján játszottak a gyerkőcök.

Hazafelé kis kitérővel jöttünk, ugyanis kedvenc kínai éttermemben megrendeltem a kis szecsuáni csirkét vacsi gyanánt, mégse kelljen megint kaja készítésén törni a fejem.

Ritchey Woods

   Szeretjük az erdőt, na! Ráadásul felavattuk ott az új fényképezőgépünket. Azt kell, hogy mondjam, nagyon tuti képeket csinál a sűrű erdőben is. Az előző gépünk sajnos nem bírta a gyér megvilágítást, hiába próbáltunk több féle beállítást, nem ment. Elmosódott képek születtek...

Igazából annak reményében vittem a képet, hátha halljuk-látjuk majd a nagy fakopáncsot, de csak a csigák bújtak elő a tiszteletünkre. 57 darabot számoltunk meg a séta végére. Sikerült egy vicces csoportképet is készíteni róluk. Később egy kissé bamba pillangót is elkaptunk, a gyerekek kicsit nézegették, aztán szabadon engedtük, ne stresszeljen tovább. :)

Anyák napja

Az USA-ban május 13-án lesz Anyák napja. Az oviban pedig ma kedveskedtek nekünk a gyerkőcök egy kis "Cookies and Milk" avagy "Süti és tej" nevezetű esemény keretében. Megnéztünk egy 16 perces képes összefoglalót az ovis évükről, ettünk egy kis sütit, kaptunk egy kis ajándékot, illetve egy lapot, amely azt taglalja miért is vagyunk mi anyukák különlegesek. Meglehetősen viccesre sikeredett a rólam szóló. Máris lefordítom.

Édesanyám neve Kinga. 22 éves, kék szeme és barna haja van. Kedvenc időtöltése, hogy velem játszik. Kedvenc étele a csirkefalatkák. Akkor a legviccesebb, amikor bújócskát játszunk. Anya nagyon okos, mert tudja hogyan kell játszani. Azt gondolom, az én anyukám a legjobb anya az egész világon, mert mindig időt tölt velem. Ja, igen és a nyuszi az elvileg én volnék.

Nagyon cuki fiam van, fiatalít. :)

Turkey Run

Megejtettük az év első nagyobb túráját, mégpedig hol máshol, mint a kedvenc helyünkön, a Turkey Run State Parkban. Canyonok, vízben, sárban gázolás, létramászás, 12ezer lépés. Annamari először túrázott úgy, hogy nem kellett háti hordozó, Bencét pedig vissza kellett fogni, hogy mégis csak engedje Apát előre, ő vezessen az ösvényen...kivéve amikor én haladtam elöl. Láttunk repülő kígyót (Apa jóvoltából), sziklákon sütkérező gyíkokat, sok-sok Chip és Dale-t. Piknikeztünk egy jóízűt, alaposan elfáradtunk. Főleg az aprónép. El is aludtak hazafelé, amely pont jól jött, mivel vendégeket vártunk vacsira. Feltöltődtünk és hosszú idő óta hétfő reggel nem fél 7kor keltünk a gyerekek beszélgetésére, hanem fél 9kor. Az élet apró örömei...

A gyerekek

Röviden és tömören: jól vannak. Anni sokat színez, mint például ezt itt:

Bencénél pedig továbbra is tombol a Titanic mánia. Minden nap többszer részletezi hogyan süllyedt el a hajó, le is rajzolta már sima papírra, mágneses rajztáblára... A játszóházban pedig újra és újra megépíti és amikor értük megyek, hozza megmutatni.

Múlt héten több időt töltöttünk játszótereken, mivel végre normális idő volt. Kicsit elég volt már a bolondos áprilisból... de úgy néz ki a május se lesz sokkal jobb... Egyik nap Bence összetalálkozott egy ovis társával, vele játszott. Én pedig Apa egyik kollégájának feleségét pillantottam meg, amint a kislányát kergeti éppen. Jó érzés, amikor kicsinek tűnik a világ és véletlenszerűen ismerősökkel fut össze az ember. Anni és Bence sokat változtak egyébként, egyre jobban elbírkóznak az angollal, sőt hallottam már egymás között angolul beszélni őket. Ezen okból pedig nyitottabbak más gyerekek felé, hamar odacsatlakoznak szimpatikus gyerekekhez és azokkal játszanak. Nekem pedig nem marad más, mint álldogálni és figyelni őket...

Kukker

   A gyerekeknek van egy kis távcsövük, amellyel szeretnek játszani. Valamiért az erdőbe sosem visszük, pedig akár madárlesre is tökéletes volna. Aztán gondoltam egyet, mi volna, ha készítenénk itthon egyet-egyet, amúgy is gyűjtögettem szorgosan a wc papír gurigákat. Abból pedig jópofákat lehetne ragasztani. Bevontuk őket a gyerekek által kiválasztott színű kartonlappal, majd két-két lyukat fúrva az oldalán rögzítettem a nyakpántot. Végül ők maguk díszítették. Anni hercegnős matricákkal, Bence járműves szivacs matricákkal.

Még a fogam is fogy...

Január közepén megérett bennem az elhatározás, hogy talán meg kellene szabadulni néhány felesleges kilótól. Ennek az ötletnek az adta a legnagyobb löketet, amikor kiderült az egyik konditermi mérlegelés után, hogy átszámítva kilóra, az itthoni mérleg bizony téved. Sajnos a rosszabb irányba...

Így aztán vettem két DVD-t, illetve megmaradt a kondiba járás. Csakhogy, nem a heti 2-3x-i "lötyögés", hanem a hét minden napján 45 perc kemény cardio. Továbbá legalább az egyik hétvégi napon is próbáltam gyors tempóban gyalogolni, kocogni vagy futni egyet. Sokban ösztönzött a lépésszámlálómmal kapcsolatos program, mely szerint naponta tízezer lépés, heti hetvenezer meg kell, hogy legyen. Ezek pedig nem voltak meg korábban. Ha visszanézem a heti jelentéseimet, növekvő tendenciát mutatnak a számok, de kb. március vége, április óta írhatom be a kis táblázatba elégedetten a hetvenezer feletti számokat.

Bevallom, 134 font voltam és azt tűztem ki célul, hogy 120 font legyek. Elértem a célom, de nem hagyom abba a tornát, ha fogyok még sem leszek kórosan sovány. Többet mozgok, egészségesebben eszem, de nem diétázom,  csak jobban odafigyelek mit és mennyit. Ha csokira vágyom, azt is eszem, de nem megyek kiskanállal a Nutellába. Itt tartok most, és elégedett vagyok, persze mindig lehetne jobb...

És hogy a fogam hogy jön a képbe? Amikor tavaly új fogorvoshoz kezdtem járni, újra át kellett esni mindenféle röntgenen és szájban való turkáláson. Kicsi az állkapcsom, nehezen tisztíthatóak a bölcsességfogaim, ezért javasolta a doki, hogy szabaduljunk meg tőlük, nem mintha olyan rosszak lennének, sőt. Az alsó álkapcsomon van két görbe fog, amelyek helyszűke miatt nem fértek el egyenesen és az egyik gyökere kezd látszódni. A doki szerint tolódik ki és valószínúleg el fogom veszíteni, ha nem teszünk ellene. Tavaly az egyik, félig kinőtt fogamtól már megszabadítottak, múlt héten pedig ugyanazon oldalon a felső bölcsességfognak is búcsút kellett mondjak. Félig-meddig, mivel elkértem szuvenírnek.

Nem tudom, más hogy van vele, de úgy éreztem magam a fogorvosi székben, mint egy kisgyerek.  Ott nyugtatgattak, hogy minden rendben van... Idegbajos voltam, pedig nem is fájt. A doki megnyugtatott, hogy gyorsan végzünk, és biztos gyorsabban, mint pár nappal azelőtt egy másik pácienssel, aki 91 éves volt. Az ő fogának kihúzásához nagyobb izomerőre volt szükség, hogy kijöjjön a helyéről. Azt mondta a doki, csak úgy ropogott... Én meg csak azon csodálkoztam, hogy egyáltalán volt foga. :D Na, mindegy. Aznap kissé fájt az arcom, de egy szem Ibuprofen már csodát művelt. A doki egyébként Vicodint írt fel, de látva Dr. House esetét a bogyóval, meg sem próbáltam kiváltani. Másnap még Apa egyik kínai származású kollégájának 'baby showerét' (babának szánt ajándékok zápora) is kibírtam, ami pozitívum. Nem akartam lemondani, meg hát jó volt végre megismerkedni vele, mivel eddig emailben értekeztünk csak.

Kicsit elkanyarodtam a témától. Zárószóként: könnyebb vagyok... de nem csak a két fog miatt. :) 

Május az oviban

Lassan véget ér a tanév. Május 23-án megy majd Bence utoljára óvodába, aznap estére pedig ballagást illetve egy záróestet szerveznek a lelkes tanárok. A gyerkőcök szerepelni fognak, kíváncsian várjuk, mivel Bence elég szűkszavú volt a programmal kapcsolatban.

Múlt héten csoport pólót készítettek, amelyet aztán a pénteki osztálykiránduláson kellett viselniük. Az egyik helyi parkba mentek, ott tomboltak két órán keresztül. (Mi ezalatt megjártuk Annival az orosz boltot Indianapolis nyugati oldalán, vettünk sómentes túrót, magyar téliszalámit, pár finomságot.)

Ma délelőtt, kindergartenre készülődvén, az iskolakerület egyik iskolabusza ment az óvodához és vitte el egy kis körre az apróságokat. Bencének nagyon tetszett. Beszéltek továbbá a sulibuszon való viselkedésről és a biztonsági előírásokról.

A tanárok továbbra is gyártják a szülők számára a képeket az óvodában töltött pillanatokról, hát íme egy csokor a frissebbekből.