Megejtettük az év első nagyobb túráját, mégpedig hol máshol, mint a kedvenc helyünkön, a Turkey Run State Parkban. Canyonok, vízben, sárban gázolás, létramászás, 12ezer lépés. Annamari először túrázott úgy, hogy nem kellett háti hordozó, Bencét pedig vissza kellett fogni, hogy mégis csak engedje Apát előre, ő vezessen az ösvényen...kivéve amikor én haladtam elöl. Láttunk repülő kígyót (Apa jóvoltából), sziklákon sütkérező gyíkokat, sok-sok Chip és Dale-t. Piknikeztünk egy jóízűt, alaposan elfáradtunk. Főleg az aprónép. El is aludtak hazafelé, amely pont jól jött, mivel vendégeket vártunk vacsira. Feltöltődtünk és hosszú idő óta hétfő reggel nem fél 7kor keltünk a gyerekek beszélgetésére, hanem fél 9kor. Az élet apró örömei...
Nagyon szép helyeken jártok!!! És látszik, hogy milyen csinos lettél, eddig is az voltál, de most túrára kész. El akartam mondani, hogy amióta meglátta Liza a blogotokon /régebben/ hogy Annamari milyen szépen rajzol-színez hercegnőket, azóta ő is nagyon ügyes, mert az az " amerikai" kislány is tudja! Szép tavaszt!
ReplyDeleteSzia Kriszti! Örülök, hogy Anni jó "befolyással" van Lizára :)
ReplyDelete