Apának van egy kínai származású kolléganője, aki nemrégiben szült. Az ő babazsúrján voltam még tavasszal. Már pár hónapja itt lakik velük az édesanyja, aki segíteni jött, ill. az apukája is megérkezett látogatóba.
Apa főnöke azzal az ötlettel állt elő, hogy 1-2 héten keresztül minden nap a kollégák feliratkoznak és főtt vacsorát szolgáltatnak az érintett családnak. Megadott pár irányelvet is, mint például : kb. 5 főre elegendő mennyiség kell legyen, este 7 körül szállítsd házhoz, viselkedj úgy, mint egy pizza futár, ne gyakorolj nyomást a családra, hogy behívjanak. A kínaiak diétájából hiányoznak a tejtermékek, tehát tejalapú, tejet, sajtot tartalmazó étel ne legyen, továbbá fel volt sorolva, hogy milyen ételeket mellőzzünk. Nem sok választási lehetőség maradt, de azért előre leleveleztem az újdonsült anyukával, mit szólna egy jó kis magyar pörkölthöz, galuskával. Tetszett az ötlet. Apa ennek a hétnek a szerdájára iratkozott fel, aznap el is szállította a pörit a családhoz. Na, meg desszertként egy kis meggyes piskóta is készült.
Este aztán jött az email, hogy el tudna élni Magyarországon, ha ilyen jó kaják vannak arrafelé. Szépen megköszönték. Örülök, hogy segíthettünk.
A napi jócselekedettel ellentétben, mint egyszerű gyarló emberbe, belém bújt a kisördög. Ez a "szokás" akkor még nem létezett amikor a mi gyerekeink születtek. Mondjuk Bence esetében volt segítségem, hiszen Anyukám itt volt, de Anni születése után 2 hétig nem. Viszont nem is vagyok az a típus, hogy elvárnám ennyi embertől, hogy vacsorákkal lásson el, ill. főzessek magamnak úgy, hogy akad segítség is... de hát különbözőek vagyunk.
Az, hogy segítettünk és ráadásul ízlett is a magyar koszt, mindenképpen jó érzés.
No comments:
Post a Comment