Öböl

   Debby, a trópusi vihar borzolja a kedélyeket a Mexikói öbölben, de úgy tűnik inkább Florida irányába távozik... így aztán a tegnapi randán hullámzó tenger után, ma már sokkal tisztább volt a víz és rengeteg kagylót, csigát gyűjtöttünk. Nyaralós élménybeszámoló majd idővel készül, addig is hadd álljon itt pár kép...

4 éves státusz

Annamarival ma volt jelenésünk a dokinál, és így megejtettük a szokásos státuszvizsgálatot. Kapott két oltást is, MMR és bárányhimlő ellen, hogy ne kelljen jövőre a kindergarten előtt 4 darabot kapni egyszerre. Bencével is így volt tavaly, ezért ma ő is velünk tartott. Ebből kifolyólag kapott 2 ismétlő oltást, és most már készen áll a kindergarten elkezdésére.

A doki megvizsgálta Annit, mindene rendben. Súlya 16,8 kg, magassága 107 cm.

A kenuzás

   Az időjósok 40% esélyt adtak némi nyári zivatarra, de szerencsére nem lett igazuk, és egy nagyon szuper napot töltöttünk a Turkey Run állami parkban. Na, jó ez nem teljesen igaz, először is kenuztunk a Cukor patakon (Sugar creek), amely átszeli a parkot, később azonban túráztunk is egyet a hűs kanyonokban. Tavaly nyáron egy rövidebb, 3,5 mérföldes vízi túrára vállalkoztunk, most Apa nagy bátran benevezett minket, Hugomat ill. Zolit egy-egy 10 mérföldes távra. Nem mondom, hogy izgalom mentesen telt az evezés, de úgy érzem jól szórakoztunk, ill. a gyerkőcök is élvezték. Kikötöttünk egyszer némi muníciót magunkba vételezni, majd folytattuk lassú utunkat tovább a patakon. Néhol megfeneklett a csónak, olyankor kiszállt Apa és tolta, egyszer fennakadtunk egy, a patakba dőlt fán, akkor nekem kellett visszatolni a kenut. Nem unatkoztunk és amikor megláttuk a fehér színű fedett hidat, amely az evezés végét jelentette, még beleadtunk apait és anyait, hogy elérjük az éppen pár perc múlva induló buszjáratot vissza a kiinduló ponthoz.

Ott aztán beszálltunk az autónkba, elhajtottunk a park bejáratához. Kicsit megpihentünk, ettünk, ittunk, majd jártunk végig jártunk egy rövidebb ösvényt a nagy sziklák árnyékában. Este senkinek nem kellett ám altató.

4 éves

Annyi minden történt az utóbbi pár napban, hogy azt sem tudom hirtelen hol kezdjem.

Némi kalandos utazás után Hugomék szerencsésen megérkeztek, igaz egy nappal később, mint a menetrend szerint kellett volna. Hosszú történet, és részben tanulságos. 13-ára többet nem foglalok semmilyen repülőjegyet, az biztos... pláne nem Atlantába. Miután megérkeztek gyomorgörcseim is elmúltak, ráncaim kisimultak, hajam alábbhagyott őszülési tendenciáival.

Annamari időközben 4 éves lett. Nagyon-nagyon várta már a 16.-át, visszaszámoltuk a napokat. Nagyon boldog volt szombaton, hogy őt ünnepeljük. Szokás szerint nosztalgiáztam magamban egy sort, csak úgy csendesen, milyen élményekben volt részem 4 évvel ezelőtt. Jó visszagondolni azokra a pillanatokra.

Délután aztán időt kerítettünk az ünneplésre. Tortázás, gyertyafújás, ajándékozás pillanatai következtek.

Ezzel azonban nem ért véget a nap, ugyanis az egyik kedves szomszédunk meghívott egy családi összejövetelre a Noblesville-ben található Morse tóhoz. Elég nagy családjuk van, amelynek nagy része Wisconsin állban él, és most itt tartották szokásos éves találkájukat, némi barbeque-val összekötve. Utána megmutattunk vendégeinknek Noblesville belvárosát, amelynek főtere körül éppen régi autók sorakoztak kiállítás céljaként.

Gyerekszáj

Annamari tud mostanában aranyosakat mondani, mint például:

"Én már rég nem szeretem a Télapót, mert nem jön ide hozzánk."

Minap kérdeztem tőle fog-e aludni délután, erre ő:

"Sok a dolgom: mesét nézni, rajzolni, virágokat locsolni."

Ha már Anniról van szó, ma lerajzolta magát.

Továbbá ő is készül Hugomék fogadására, éppen autentikus Hófehérkére játszik.

Tapsifüles

   Délután Ottó bácsi (Apa kollégája) látogatott meg bennünket. Titkos küldetéséről mit sem sejtettünk. Aztán kiemelt az autójából egy kis állatcsapdát és abban nem volt más, mint egy kisnyuszi. Nagy volt az öröm, főleg a gyerekek részéről, de nem kellett sok idő, mire a kis tapsifüles belopta magát az én szívembe is. Apa nemsokára vissza is engedte volna a vadonba, de én még megpróbáltam anyapótlóként szolgálni a kis teremtés számára. A gyerkőcöknek az volt a legelső ötletük, hogy levelet tépjenek a nyuszinak. Mikor az nem igazán akart enni, inkább bemutatták az összes plüss nyuszijukat neki. Mesét is meséltek, Anni a körömlakkot is megmutatta neki, szegény nyusszancs okosodott egy sort. Felnőttként én már komolyabban vettem a nyuszitartás kérdését, mesékkel nem fog jól lakni szegény állat. Ráleltem egy jó kis oldalra, amely azt ecsetelte, hogyan kell a kis mezei nyuszikkal törődni. Először is le kell mérni, abból megállapítható a kora. Pont tíz deka volt, tehát nem több két hetesnél. Szegény ijedt is volt, de azért bírta a gyerkőcök nyüstölését. Végül kis tejjel megetettük, baja órákkal később sem lett tőle, sőt pisilt is, na meg egy rakás bogyóval is megajándékozott.

Egy kosárban kapott ideiglenes szállást, amelyet egy régi, de puha törölközővel béleltünk ki.

Aztán eljött az este. A gyerekek alvás előtt elbúcsúztak a nyuszitól, én pedig nekiálltam vasalni. Gondoltam, hogy este talán majd beindul a nyúl és így is volt. A konyhában már nyugi volt, oda tettük a kosarát, de hallottam, hogy igencsak mozgolódik. Kiugrott belőle, majd felfedezőútra indult a félhományban. Tovább vasaltam a nappaliban, nézve a tévét közben. Erre látom a nyuszi megbátorodott és felfedezi az egész alsó szintet. Jól megszaglászta a k'nex hullámvasutat, szaladgált, ugrándozott mindefelé.

Végül aztán elérkezett a búcsú ideje és visszaengedtük a szabadba. Fazekas Annát idézve: "ki ki lakjon hazájában, őz nyúl erdőben, ember házban".

Biztosan csalódott lesz az aprónép reggel, de talán így könnyebb volt a búcsú.

Pancsi

   A kacatvásár végeztével jöhetett a lazulás. Még reggel feltöltöttem vízzel a kis medencét, amely aztán délutánra kellőképpen meg is melegedett. A gyerkőcök már alig várták, hogy csobbanjanak. A képen még láthatóan nyugodtan játszanak. Ez mindig így kezdődik, és kb. 5 nyugodt percig tart. Utána kezdődik a virág és fű locsolás, egymás locsolása, hinták takarítása, víz szállítás, majd kb. 45 perc elteltével a medence vize már zavaros, fűszálakkal teli, vízszintje jelentősen megcsappant. (értsd kb. 2 cm mély). Ekkora szépen meg is unják a bulit és rohangálást. Bejönnek, ruhát cserélnek, elnyúlnak a kanapén és fáradtan néznek ki a fejükből.

Kacatvásár

Minden évben tart a szomszédságunk egy kacatvásárt. Akinek van kallódó, használaton kívüli kacatja, bármilyen felesleges, porfogó, helyfoglaló dolga, ilyenkor lehetőség van arra, hogy kipakolja a kocsibeállóra, majd a fél napot azzal töltse, hogy szobrozzon a ház előtt és várja az érdeklődőket.

A kacatvadászok egy külön emberfaj: több csoportját ismerjük. Az első csoportba tartoznak a korán kelők (early bird), akik már reggel fél 8 - 8 óra körül járják azon szomszédságokat, ahol vásárokat tartanak. Ők abban reménykednek, hogy a teljes kínálatot szemügyre vehetik és kedvük szerint válogathatnak belőle. A "tömeg" csoportba tartozó egyedek, amolyan csúcsforgalomhoz hasonlóan, kb. 10-11 óra tájékán kavarodnak a házad elé. Lehetőleg több ember nézelődik egyszerre, de tolakodásig nem fajul a dolog. Ebédidőben általában pangás van, illetve ilyenkor több az általam csak "lusta kacatvadásznak" nevezett egyed. Lusták, ugyanis nem hagyják el személygépjárművük kellemesen légkondicionált környezetét, csak az ablakot lehúzva nézelődnek csigatempóban. Az ebédidő arra is jó, hogy egymást váltva ugyan, de megebédeljünk. A következő hullám délután 1-2-3 óra tájékán érkezik meg. Még kíváncsian nézik maradtak-e megvásárlásra alkalmas dolgok, illetve árengedmény reményében inkább később érkeznek mondván, ha túl akarunk adni valamin, azt alacsonyabb áron is megtesszük. Persze veszteségesek nem akarunk lenni, így valamely kacatokért csak a rárakott matrica szerinti árat fogadtuk el. babaruhák esetén már többet lehetett alkudozni velem. Bár, meg kell jegyezzem, hogy egyes "déli" népek legszívesebben adományként fogadták volna el a kirakott árut. A "garázs szél" pedig nem erről szól.

A tavalyihoz hasonlóan a mai napon is sikert könyvelhettünk el, na meg 80 dollár 89 centet. Az időjárás is kedvezett, amelyet a 'szikrázóan süt a nap, sehol egy felhő' mondattal jellemeznék. A gyerekek is élvezték a napot, és ebben nagy segítsége volt az Apa által tegnap megszerelt John Deer elektromos gyermekjármű traktornak. Bence csak úgy száguldozott vele. Sok nagy helyet foglaló tárgynak búcsút mondtunk a mai napon. Etetőszék, kis babakocsi, két műanyag szék, fűnyíró, még Magyarországról kihozott hűtőtáska, kerékpár, sok büdös gyertya, amelyeket még a házavató bulinkra kaptunk, de borzalmas illatuk volt, jó pár gyerekruha, babás játékok, függönyök. A megmaradt dolgokat bepakoltam az autónk csomagtartójába, ott várják további sorsukat...

Gyümölcs

Biztosan én rontottam el valamit annak idején, amikor a még babának számító Bencével vagy Annival  elkezdtem a zöldségeket és gyümölcsöket kóstoltatni. Amíg pürés és pépes állaga volt az ételnek, addig semmi problémájuk nem volt azzal, hogy milyen zöldséget esznek. Nyeltek mindent sorban, mint kacsa a nokedlit. Utána, mikor már darabosabb ételek jöttek, illetve az alma darabkák vagy más gyümölcsök sehogysem lehetett őket a megízlelésükre rávenni. Nem is részletezem, hogy Bence így 5,5 évesen szintén alig mer új ízeket kipróbálni. Gyümölcsöt semmit, zöldséget nagyon ritkán, max főtt állapotában eszik. Kivéve minden zöld színű... igen, nem sok választék marad. Annival azért könnyebb dolgom van. Eszi az almát, paprikát, főtt kukoricát kicsit, néha egy kis salátát. A minap éppen az eper megkóstolására vettem rá, hát muszáj volt lefotózni, hogy megmaradjon az utókornak. Igaz, hogy tejszínhabbal kellett ékesíteni, de epret evett. Nagy szó ez nálunk...

Hiába kínálgatom, hiába erőltetem, kényszerítem, nem igazán fogy a gyümi. Pedig Apa is, én is esszük, látják tőlünk minden nap, mégsem inspiráljuk. Próbáltam mézzel, próbáltam meggyőzéssel. Legyek tovább türelmes? Meddig? Majd kinövik...stb. nem nyugtat meg. Bevallom irigylem, akinek a gyereke szépen elmajszol egy banánt vagy megeszik pár szőlőszemet. Talán egyszer beszámolhatok erről én is. Egyenlőre maradnak a "zöldségkrémleveseim", amelyekben elrejthető némely kevésbé kedvelt zöldségfajta, ill. az olyan bátor pillanatok, amikor éppen kísérletezni vágyik a gyerek.

Barna megye

   Apa töprengett egy sort a héten, vajon elinduljon-e még egy bringás versenyen vagy sem. Ugyanaz a DINO nevű egyesület rendezte, mint a pár héttel ezelőtti varsói versenyt, viszont most egy olyan pályán, amelyet Apa sokkal jobban ismer. A mai versenynek egyik kedvenc állami parkunk, a Brown County szolgáltatta a helyszínt. Mint lelkes szurkolóknak, nekünk is ott volt a helyünk. Most sokkal hamarébb odaértünk, láttuk a rajtot, a verseny előtti nyüzsgést. A gyerekek részére még egy kis ugrálóvár is fel volt állítva, sokkal jobban megszervezték, mint az előző versenyt. Mondjuk Indiana állam egyik legkedveltebb mountain bike pályája található itt, tehát gondolom ehhez méltóan próbáltak a szervezők gondoskodni a különböző korosztályokról. A rajt után mi sétáltunk egyet a gyerkőcökkel, majd fél óra után visszamentünk a célegyeneshez és nem is kellett sokat várni, mire elkezdtek beérni a versenyzők.

Apa a kategóriájában induló 90 emberke közül az 54. helyen végzett. Erős középmezőny, ahogy ő megfogalmazta. A verseny du. 1 órakor be is fejeződött, utána megettünk hideg ebédünket, a gyerkőcök játszótereztek kicsit, majd kiválasztottunk egy jó kis túrát és végig is jártuk az 5ös, 7es és a 4es számú ösvényeket. Annamarinak ma nehezére esett a séta, így hol az én nyakamban, hol Apában kötött ki, de sebaj. Így is szuper volt a mai nap. A vacsoránk pedig egy jó kis magyar gulyás volt, frissen sült, ropogós bagettel... nyamm. Élményekben gazdag hétvégén volt, majd hétközben kipihenjük :)